Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)

III. - 1. A MAGYAR NYELV A SÁROSPATAKI KOLLÉGIUMBAN 1793-1848. KÖZÖTT

nyelv érvényesítésének igen kitartó harcosa volt. E tantervről így ír Szombathy János: "Az 1796-ik évben új tanulmányi rendszer készült. Az alső osztályok eggyel megszaporodtak, úgyhogy ma már nyolc van, éspedig legelső "nemzeti" vagy "magyar" ... ugyanakkor elhatározták, hogy a természettan, mennyiségtan, természetrajz, neveléstan, mezőgazdaságtan, egészségtan magyar 22 nyelven adatnak elő a tanárok által." Ez a tanterv, valamint az utána következő kisebb-nagyobb tantervi változások is mutatják azt a küzdelmet, amelyet az iskola folytatott, a maga törvényében ugyan biztosítva az anyanyelvi oktatást - sokszor éppen ezzel autonómiáját veszélyeztetve -, de mutatják azt a harcot is, amelyet az iskolán belül (mint ahogy ez a politikai életben látható volt) a maradibb és haladóbb irányzat képviselői folytattak egymással. Az előbbiek ragaszkodtak a latin nyelven való tanításhoz és a humán tárgyak túlsúlyához. Az utóbbiak a magyar tanítási nyelv érvényesítését és a reáliák növelését szerették volna elérni. Az 1796-os tanterv a nemzeti nyelvet, mint oktatási nyelvet és a reáliák nagyobb mérvű tanítását érvényesítette, s a filozófia, teológia és a történelem kivételével a tanítás nyelvévé a magyart tet23 te. Ezzel Patak évtizedekkel megelőzte az ország csaknem öszszes iskoláját, hiszen csak 1844-ben mondja ki az országgyűlés (1844. évi 2. törvény) azt, amit Patak már 1796-ban megvalósított. Jellemző emellett az is, hogy az iskola fegyelmi szabályzata a magyar viseletet ajánlja az ifjúságnak. Az egyházkerület reformtörekvéseit még az is jól mutatja, hogy kö.zgyűlési jegyzőkönyveinek 1797-től magyar nyelven való vezetését rendeli el. Hogyan folyik a harc a magyar nyelven való tanításért és a reáliák óraszámának növeléséért? A magyar nyelven való tanítás nem mindenkinek tetszett. Két párt alakult ki, mely éles harcot folytatott egymással évtizedeken keresztül. Az idősebb professzorok, papok és öreg táblabírák a humanista rendszer mellett szállnak síkra, a latin nyelv jogát védik, a klasszikusok minél terjedelmesebb tanítását kívánják, míg a Vay József mellett kialakuló ellenpárt a realista tanterv híve, a reáliák több órában való tanítását kö-