Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)

I. A KORABELI MAGYARORSZÁGI TANÜGY ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

a praktikuláris iskolába való munkához. Sárospatakon ezek számára írta meg Pápai Tóth Mihály Gyermek-Nevelésre vezető Ut-Mutatás című könyvét, amely 1797-ben jelent meg Kassán. Az állami norma-iskolák kevés tanító képzését biztosították. 1828-ban nyílt meg az első magyar önálló Tanítóképző Egerben. A képzés két esztendeig tartott. Tanítás- és neveléstant tanultak, zenei képzésben részesültek, feldolgozták az elemi iskola tantárgyait a növendékek. Tanítási gyakorlást a helybeli elemi iskolában végeztek. 18 .0-ben Pesten, Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron, Nagykanizsán nyílt önálló állami tanítóképző. A középfokú képzés a gimnáziumokban valósult meg. Ezeket is az egyházak tartották fenn. A protestánsok középiskolái a jellegzetes kollégiumok: itt volt elemi képzés is, s némely helyen a középfokú tagozathoz akadémia is kapcsolódott. Ez időszakban az osztályok száma változott: négy-öt-hat. Hivatalnoki és közéleti pályára készítette elő a tanulóit, latin ismereteket nyújtott. Osztálytanításon alapult az oktatás. Egy-egy osztálynak csak egy tanára volt. Magyarországon egy egyetem volt ekkor. A Pázmány Péter által 1635-ben Nagyszombaton alapított és 1777-ben Mária Terézia rendeletére Budára helyezett egyetem. Bölcseleti, teológiai, jogi és orvosi karokon folyt itt az oktatás. A jezsuitáknak 1773-ig - amikor feloszlatták a szerzetesrendet - több városban működtek akadémiáik, bölcseieti-teológiai fakultásokkal. A protestánsok főiskolái is jelentős szerepet játszottak a felsőfokú képzésben. Teológusokat, jogászokat képeztek. A tanulmányi idő általában öt év volt. Az 1777-i Ratio Educationis után a tankerületek székhelyein működtek bölcseleti-jogi fakultásokból álló akadémiák.