Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A JOBBÁGYOK ÉLETE A XVII-XVIII. SZÁZADBAN

A Palócziak, majd örököseik, a Perényiek borsodi uradalmának központja Dédes vára volt: az egyetlen erődítmény, amely a Sajó völgyében a fosztogató füleki török csapatoknak útját állhatta. Az ostromra 1567-ben került sor; az eseményekről Istvánffy ad tájékoztatást történeti munkájában. Az ő műve alapján foglalta össze az 1730-as években Bél Mátyás Dédes ostromának történetét Descriptio comitatus Borsodiensis című, kéziratban maradt munkájában; az alábbiakban ezt közöljük magyar fordításban. 33. Ózd környéki falvak Bél Mátyás megyeleírásában Dédes - ahogyan magyarul nevezik, latin nyelven ugyanis Dedessa a neve - vára egy hegy gerincén található, az azonos nevü falu mellett. Valaha a Perényie'k uradalmához tartozott. 1566-ban Kávássy László, Perényi csapatainak fővezére, egy hires és gazdag katona ember volt a parancsnoka. Ekkor történt, hogy egy Hasszán nevü török vezér a pogányok hatalmas seregével megtámadta várunkat, s azonnal lőni és töretni kezdte falait ágyúval. De még mielőtt elfoglalhatta volna, Kávássy - talán nem súlyos és veszedelmes betegségbe esett - katonái és Perényi nagy fájdalmára kilehelte a lelkét. Amikor meghalt, a katonák szökdösni kezdtek a várból, ki merre látott; kevesen maradtak olyanok, akik elszánták magukat, hogy minden lehető dolnot megtesznek a vár védelme érdekében. Midőn ez Hasszán tudomására jutott, azonnal támadást indítván, ostromolni és ágyúzni kezdte a várat. A várvédők pedig, akik elvesztették parancsnokukat, időközben egyhangú szavazással vezérükké választották Bárius István, egy hírneves férfiút, akit kevéssel korábban fogadta be maguk közé a várba: Bárius ugyanis foglyul akarta ejteni a környéken zsákmányoló törököket, de azok nagy túlereje miatt menekülni kényszerült. Mikor a vezérséget elfogadta, a katonák kérésének is engedett, de a szükség is kényszeritette, mivel sem eltávozni nem tudott már veszedelem nélkül a várból, sem magát másképpen menteni nem tudta. A törökök pedig, miután két héten keresztül hiába ostromolták a várat, ugy gondolták, hogy Ígérgetésekkel és fenyegetésekkel rá tudják venni a mieinket, hogy megadják magukat. - De állnak itt inkább Istvánffy szavai: Nem bizván övéinek kicsiny számában, amikor már a falak is rombadőléssel fenyegettek és ugy látszott, hogy tovább már nem lehet a várat tartani s ezért napról-napra nőtt a reménytelenség, Bárius István tanácskozott övéivel és kigondolt egy hadicselt. Elrejtett néhány puskaporos hordót azokban az épületekben és tornyokban, amellyek a vár közepén állottak és amelyekben az élelmiszer s egyéb szükséges dolog volt felhalmozva. Ugy kötötte össze gyujtózsinórokkal ezeket a hordókat, hagy napfelkelte idejére, amikor - mint számította - az ellenség beront a várba, a