Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A JOBBÁGYOK ÉLETE A XVII-XVIII. SZÁZADBAN

puskapor tüzet fogva felrobbanjon. Ilyen csapdát állítván tehát az ellenségnek és ezzel becsapván őket, az éjszaka sötétjében társaival együtt elhagyta a várat: titkos kijáratokon és ösvényeken keresztül biztonságos helyre menekültek. Másnap pedig a törökök a csendből megtudván, mi történt, felhágtak a falakra és elfoglalták a vára, s miközben semmiféle veszélyt sem gyanítván megrohanták a házacskákat, hogy zsákmányt szerezzenek, a puskapor azon módon, ahogyan leírtuk lángra kapott, hirtelen borzasztó dördüléssel felrobbant s a házakat és a magát a tornyot körülbelül négyszáz törökkel együtt szétvetette egy szempillantás alatt. E miatt a csel miatt megdühödvén, Hasszán leromboltatta és a föld színével egyenlővé tette a várnak azon részeit is, amelyek egyébként semmi kárt sem szenvedtek. Perényi pedig a vár elvesztése és elpusztulása miatt érzett fájdalmában kijelölt Bárius István számára egy napot és arra a napra sok embert összehívatván, törvényt ült fölötte. De Bárius Istvánt a bírák szavazatukkal felmentették, mivel - amint ő maga védekezésében elmondta - kényszerhelyzetben lett a vár parancsnoka. Ilyen módon pusztult el tehát Dédes vára és ettől az időtől fogva csak romjai vannak: soha nem állították többé helyre és a romokat egyre jobban benövi az erdő. (Bél Mátyás: Borsod vármegye leírása c. munkájából. A teljes leírás: az arlői római katolikus plébánián található. Fordította: Tóth Péter) Bél Mátyás, a XVIII. század nagy magyar tudósa az 1720-as években határozta el, hogy tanítványai és barátai segítségével, valóságos "honismereti mozgalmat" indítva elkészíti Magyarország megyénként való leírását. A nagy munkának nyomtatásban csak körülbelül egyharmada jelent meg, sok megye leírása - köztük Borsodé is - kéziratban maradt. Borsod megye leírásából most azt a részletet közöljük magyar fordításban, amelyben a szentpéteri járás községeit ismerteti a szerző. Ezek közül is csak az Ózd környékieket. (A 47 község leírásából tehát csak 40-et.) A fordításhoz a különböző helyeken őrzött kéziratok közül azt a példányt használtuk, amely az arlói plébánia könyvtárában található; ezt a megyei levéltárból elveszett példány alapján készítették az 1700-as évek második felében.