Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

zendő szent Királyoknak Decretomi bizonyos clausulákban és articulusban vadnak változtatván, de maga mind az szent Királyoknak szerzésiből hosszú szokásnak általa valami törvén az mi szokásunkra több száz eztendeinél hogy szállott, és helyén hagyattatott. Másodszor az fejedelmeknek privilégiomiból származott az mi szokásunk, mellyek mikoron gyakortán az dolgok úgy kívánván az törvinben elő hozván olvastatnának (és az okok meg mondván) igazán és tisztessigesen szereztetteknek lennie találtatnának ez féle ítíletnek gyakorlásának általa, ez mi szokásunknak bizonyos része hosszú menetet vött. Harmadszor és utolszor, ez országnak rendelt bíráinak sentenciáiból, és másodszor való itilt levelekből, sőt többször valókból eccernél, és azon renddel és móddal törvénnek folyásiból hozattattakból és szereztettekből és törvénnek járásával meg erőséjtettekből az szokás származott. De maga ez törvén szerint való folyás és folyásoknak szokása, mellyeket ez pereknek kezdetiben és keresetiben, meg látásában és végezetiben tartunk, KÁROLY Király regnálván, ugyan ő általa Gallia bélieknek határiból ez országba be hozattatnak lennie bizonyéjtatik. Mely törvínnek folyása mind ez ideiglen mindenkoron éppen és megszegetlenül meg tartatott, és jövendőre is mindenkoron meg tartandó legyen, változtatván csak az közönsíges szerzisnek általa, az törvínnek valami terminusit. Mert ezen kívül mind ez egész magyar országbeli nemessígnek törvényei az új törvínyeknek be hozásának általa míglen az törvínyek meg tanultatnának, és közönsíges szokásra vonyattatnának, szükség volna hogy semmié lennének, WERBŐCZY másod Decretomának 6. részében. MI LEGYEN AZ PRIVILEGIUM meg magyarázván és hány legyen ez privilégium Titulus VII. MlVEL HOGY AZ MI SZOKÁSUNK VALAMENNYI RÉSZÉBŐL (MINT FELLYÜL meg vagyon) az fejedelmeknek privilégiomiból vétetik, és innen vagyon az privilégiomról valamit mondanom. Honnat kell érteni, hogy az privilégium mondatik kiváltképpen való törvínnek, az az kinek kinek mind magáé, vagy törvénye, vagy szabadsága, nemessége. Másképpen mondatik kedeg az privilégium prerogativumnak, az az kiváltképpen való tisztessignek. És az fejedelemnek jó tettének, gyakorta az közönséges törvínnek ellene engettetik. És ez két féle az privilégium. Eggyik közönsíges, ki az egész kösségnek, tudni illik varasnak, collegiumnak, káptalannak, vagy konventnek engettetik, és ez örökké való. Másik kiváltképpen való, ki csak egy szeműnek engettetik. És az ugyan azon szemillyel meg hal. Hanem ha okoson cselekedik, hogy szabadságnak ereje örökösére is szállyon, és successorára [leszármazottjára]. Mert azonképpen örökösinek is és successorinak szolgál, WERBŐCZY másod Decretomának hetedik részében. AZ DEVRETOM EL VÉTETIK É az privilégiomnak általa, avagy nem, és viszontag Titulus VIII. DE KÉRDETHETIK (MINT HOGY EZ KÉRDÉST GYAKORTA HALLOTTAM ÉN IS), hogy ha az Decretom avagy közönsíges törvén az privilégiumnak általa, az az szabadságnak általa el vétetik e, és viszontag, ha az privilégium el vétetik e az Decretomnak általa, avagy nem. Jól lehet sokan sokat mondanak, és egyik az másiknál külömbet, külömbet eresének, és mind két felől némel némel bizonságok elő hozattathatnak, de maga mi közönsigesen mindeneknek és minden privilégiomokot az közönsiges törvénnek általa, avagy Decretomának általa el vétetnie tartjuk. Az okokban, mellyekben az közönsíges szerzésekben nyilván való emlékezet leend. Mint hogy ez mi mostani Királyunknak is Decretomában Vissegrád varasának szabadságának le tétele vagyon, és szabad várasoktul kilencednek ki szedése, és egyebek ez félék. Mellyeknek és ha privilégiomok régtől fogva szereztetetvén volt is, az ő szabadságokról, az kilenceed kivételről, és meg nem fizetéséről, de maga ez helyen nem az privilégium, hanem az közönsíges Decretom, az az ez ország törvénye tárta tik meg. Az privilégium kedeg kinek ellene nem írnak, az ellenkező törvénnek általa, közönsíges Decretom által erőtlenné nem tétetik. Miképpen innét fellyül az Decretomnak meg esmeretiről és értelméről nyilvában meg vagyon, WERBŐCZY másod Decretomának 8. részében.