Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

kül hal meg, az ajándok marhákat az ő szülei, avagy kediglen közelben való attyafiai magoknak vehetik, és tulajdonéjthatják, de maga ha gyermeki maradnak utánna, azokra szállanak. Az mely marhát kedeg az ő légin mennyegzejének tisztessigeirt, avagy kéz fogásáért az mátkájának ad, ha az mátkája addig meg hal, az mig egybe jutnak, soha az vőlegin meg nem veheti, de ha az egybe menésnek utánna az menye asszon testamentom nélkül és magzat nélkül hal meg, az urának marad, de testamentomot tehet róla, ha akarja, WERBŐCZY első Decretomának század részében. MEG HOLT NEMES EMBERNEK ötven számiglan való méneséről, avagy lovaknak csordáiról Titulus Cl. LOVAKNAK CSORDÁI HA ÖTVEN SZÁMNÁL ALÁBB LESZNEK, EGY ARÁNT oszlatnak mind az atyafiak között, fiü, leán és öszvegy felesig között. De ha ötven leszen, vagy annál több, tehát az férje testamentomot tehet róla, mint keresményéről. Ha kedeg testamentom nélkül hal meg, az öröksighez számláltatnak. De maga ha őstől maradott leend, az testamentomnak semmi helye és ereje nincs, az fire, vagy ura részétől el válva. Az több részei az fiak és osztatlan atyafiak és törvén szerint való következendőknek örökségihez számláltatnak, és abból az öszvegy felesignek jegy ruhát és a leánnak negyedet adnak. De hogy az féle fizetésnek okáért az örökösök ne készeréjtessenek az ő örökségeket el idegenéjtenie, kik ezen kívül is az leányokot az atyai jószágból tartoznak ki házaséjtania. Továbbá az hajadon leányok mely részt vesznek oszlás szerint az attyok ingó marhájából, attyok halála után, ki házaséjtásokra leszen. De az leán negyed azért nekik éppen meg marad, WERBŐCZY első Decretomának 101. részében. F ÍRNEK JÓ S Z ÁGIRÓL, MELLYEK felesige házasságának együtt voltában szereztettek Titulus CIL HoGY HA VALAMELY NEMES EMBER, AVAGY PIRIÉ VALAMELY ASSZONY ÁLLATNAK házasságnak együtt voltában pinzen avagy áron jószágot szerez, és az felesiginek nevét az vallás levélben be nem irattya, tehát az féle jószágokból és falukból, noha pinzen vött is, az asszony állat magának semmi részt nem vehet. De ha akarja, és az ő meg holt ura nevét és titulussát viseli, holtig ura jószágába szabadon meg maradhat, de ezen fellyül való articulusnak oka alatt. Melyben nyilván meg magyarázza az asszonyok miképpen vettessenek ki uroknak vagy férjeknek jószágiból. Mert ahol második házasságra menend, az asszony állat az ő jegyi ruháját meg adván az urának jószágából, az kinek illik, az az, a kire az jószág níz, ki vetheti és ki rekesztheti. Aki kedeg felesiginek azzal akar kedveskedni, hogy az jószág öröksig szerint illesse felesigit is, az vött jószágnak vallás levelében az felesige nevét is bele írassa és tétesse. Ha kedeg az meg holt nemes ember holta után szálogos jószágot hagy, mely jószágot akár mely időben, tudni illik házasságának előtte, avagy házasságának idejében száloglottak avagy kötöttek neki, még ha felesiginek, avagy mind az két ágnak neve az szálogos levélben nincsen is, de maga mind az által az felesige között, fiai és leányi és osztatlan attyafiai között egyéb ingó marhával egyetembe egyenlőképpen meg oszthatik. Mert válcságos volt, és pénze fordul, az pinz kedeg az ingó marha közzé számláltatik, ki egyenlőképpen osztatik. De ezt így ércs, ha az szálogost örökkéjé nem tötte, WERBŐCZY első Decretomának száz és kettődik részében. HOGY AZ ASSZONY ÁLLAT az urának el száloglott jószágából is az jegy ruhát meg veheti Titulus CIII. ToVÁBBÁ EZT IS MEG KELL ÉRTENI, HOGY HA VALAMI ASSZONY ÁLLATNAK ura, avagy firje szüksigire rá lévén az ő jószágát, felesiginek engedelme nélkül valakinek el szálogoséjtja, mint hogy gyakorta is szokott lennie, tehát az ura halála után az asszony állat az ő jegy ruháját attól meg keresheti és meg veheti, a ki az féle szálogos jószágot tartja. Mert az el szálogoséjtás nem rekeszti ki az jószágnak tulajdonságát és öröksigit. Mert ezen kivel ha az asszony állat az jószágoknak meg váltását várná és ez ő jegy ruháját meg nem kereshetné, talántán azonközbe amig az jószágnak meg váltása lenne, ez világból ki múlnék, és ezenképpen csalattatnék meg az ő jegy ruhájával. De maga az jószágnak meg váltásakort az a kire az jószágnak meg váltása níz, nem csak az derék sommáról, tudni illik, az miben az jószág el volt szálagoséjtván, de még annak felette arról is elég tételt tartaozik tennie, az mit jegy ruhába fizetett az jószágért, WERBŐCZY első Decretomának száz és harmadik részében.