Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

HOGY JÓSZÁGOK KÖZ BÖCSNEK felette el nem szálogosultathatnak Titulus LXXXIII. SzÁLOGLÁST JÓSZÁGÁRÓL AKÁR MINEMŰ DOLOGBAN KÖZ BÖCSNEK FELETTE senki nem tehet. De maga, ha az jószágnak köz böcsinek felette vettetnék az jószág, tehát az, ki a jószágot másnak kötötte, éltében ő maga által, külömben meg nem válthattya, hanem ha azt a pinzt, a kit ő fel vött, summa szerint le teszi és úgy hozzá válthattya. De holta után, avagy kedeg még éltében is annak fiai, avagy attyafiai, a ki el szálogoséjtotta tudni illik, az kikre ez féle meg váltás níz, az fellyül meg mondott köz böccsel meg válthatják, az el adásban és száloglásban való szertartást mindenkor meg tartván. Az köz böesün kediglen itt e helyen eresed, nem az ökrököt, lovakat, teheneket, juhokat avagy egyéb ez féle el adó marhát, de az el száloglott jószágnak értékét, tudni illik, mennyiben köz böcsnek általa az jószág magát mutattya, be rekesztvén még földeivel is, erdeivel és rétéivel, és egyéb hozzá tartozandóival, és használatosságival. Mert efféle értéke szerint az fizetésnek annak utánna pinzzel kell meg lennie, WERBŐCZY első Decretomának 83. részében. HATÁROKNAK KÖZÖNSÍGES képpen való választásáról és igazéjtásáról Titulus LXXXIIII. IDE FEL MEG MONDÁNK, HOGY AZ HATÁROKNAK IGAZÉJTÁSÁBAN IS AZ IDŐ MÚLÁS nem lészen és nem foly. Azért az határoknak járásáról és egyetemben igazéjtásáról revideden némellyeket ide alá írok. Honnat kell érteni, hogy SZENT ISTVÁN és SZENT LÁSZLÓ Király és annak utánna ez Magyar országi szent Királyok sokan, tudni illik utánnok következők, sok földeket (kiket most faluknak hívunk) az Király, váraktól, mellyekhez úgy mint az magyarországi koronának birodalmához nézendők voltának volna, el szakasztván kalastromokhoz és egyéb egyházaknak örök alamizsnában és szolgáló rendnek, kit immár nemesseknek hivunk, az ö szolgálattyokért örökké való öröksigirt attak. Mely földeket efféle ajándékozásnak idein határoknak el osztásával is és haséjtásával egyéb földektől el választottak. És annak utánna ez országbeli százlós és nagyságos urak és nemessek elsokasodván egy földnek, avagy falunak határinak rekesztése alatt, gyakran két és azon közbe némellyek három avagy több falukat ültettettenek, és néppel meg szálléjtották. És az faluk közt valamikoron az határokban semmi haséjtást nem töttenek, hanem csak élésekre valami intézést töttenek. De maga azon közbe határoknak épéjtésével is azokat egy mástól el változtatták. De idő jártában kedeg az uraknak és nemesseknek fiai és örökösi az ő jószágokat, köztük meg osztván, az osztásban egyiknek részére egy falu, és másiknak más falu jutott. Kik annak utánna meg halván és gyakorta el fogyatkozván, efféle faluk ez Magyar országi szent Királyoknak adományából, avagy kedeg más képpen az határt járt levelekkel külömb külömb embereknek kezébe kőitek. És e képpen az határ járásokban és igazéjtásokban leg először az egyenetlensigek támattanak. Mert azok, az kiknek kezekhez az határ járt levelek az faluval, ki a leveleket illetné, estének, ez féle határ be rekesztésből más falukat is az leveleknek erejével hozzájok tartozandóknak áléjtották. Bizonnyal ez mostani időkben is az hatalmasoknak nyilván való el foglalásoknak általa és földeknek el vonyási miá, az határoknak meg igazéjtásában külömb külömb vetélkedések szoktanak támadnia, WERBŐCZY első Decretomának nyolcvan negyedik részében. MIKÉPPEN ÉRTESSIK AZ idő múlás az határ igazéjtásban hogy ne legyen Titulus LXXXV. IDŐ MÚLÁS HATÁR IGAZGATÁSBAN JÓL LEHET HOGY NEM LESZEN, DE HA VALAKI határában valamely ember falut ültet és a fondálásnak idein nem tiltja az a ki határában az falut ültetik, az után időnek folyásában az falut el nem foglalhatja még az határ levéllel is. Mert az meg szállásnak idején kellett volna tiltani. De az parasztoknak, kik azt lakják, ez ország bírái a faluhoz, annak a határnak minden tartományából elég határt aggyanak élniek, mind földből, erdőből, mezőkből, hegyekből, szőlő hegyekből, vizekből és széna rétekből, efféle határ járt leveleknek több clausulái [záradékai] az fel peresnek éppen meg maradván. Továbbá határ leveleknek erejével, a mely rész az derékból ki szakadott, az fel peresnek hitivei, résznek bocsi testesülhet az derékhoz, akár mely idő múlás ellene állván, mind földbeli részből, mind erdőből és mindenből. Ez féle földek, avagy erdők mimódon böcsültessenek, és két avagy három, avagy több hold földek és széna rétek, avagy erdők miterjének, az böcsnek rendiben ide alá nyilván írattattanak, WERBŐCZY első Decretomának 85. részében.