Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

foly, és ő is valaki ellen idő múlást nem tehet, ha nem az ő meg szabadulásaiglan, és meg téréseiglen, mindenek az első állapatban maradnak. És az ő meg térise után, minden első pereknek okaiban és azoknak articulussiban és folyásiban állapodik, WERBŐCZY első Decretomának ötven hatodik részében. HOGY MINDEN UR ÉS NEMES ember az ö tulajdon jószágát szabadon el hagyhatja, akaratja szerint Titulus LVII. HoGY MINDEN SZÁZLÓS ÉS NAGYSÁGOS ŰR ÉS NEMES EMBER, KINEK FIAI és leányi vadnak, minden consensus nélkül és azoknak akarattyok ellen, minden marháját és jószágát, kit tulajdon szolgálattyával keresett és talált, akár pinzen vött és szereztetett jószág legyen is, mely pinzt szolgálattal szoktanak találni, éltében, akarattya szerint el hagyhattya és el idegenéjtheti, fiának és leányinak, ellene mondásával, el tiltássával, avagy egyéb valami ellenzéseknek ellene nem állván. És ha az atya még éltében, fiai és leányi közt az marhákban és jószágokban valami oszlást teszen, hogy az ő holta után azok közt, az marhák és jószágok felől valami háborúságok, gyűlölsígek, vetélkedések és igyenetlensignek nemei ne támadnának, az fiai és az leányi, még holta után is azt az attyok ideibe való oszlást jóvá hadni és abban mind örökké maradni tartoznak. Ugyan ezent kell érteni és tartani az féle jószágokról is, mellyek valamely contractusnak [szerződésnek] ereivel, avagy fiú fogadásnak általa vagy fiú tétel által valamely férfira avagy asszony állatra szállanak. Mert úgy értetik és bizonyíttatik, hogy a férfiú avagy az asszony állat ő maga nyerte efféle jószágot, WERBŐCZY első Decretomának ötven hetedik részében. HOGY AZ ATYA ŐSTŐL maradott jószágot az fiak ellen el nem idegenéjtheti Titulus LVIII. OsTŐL MARATT JÓSZÁGOT ATYA AZ FIAK ELLEN, ÉS LEÁNYOK ELLEN IS, ollyat, ki leánt is illet, ok nélkül el nem idegenéjthet. De sem az atyafiak az atyától vagy őstől maratt jószágot, az fiak, leányok és egyéb atyafiak engedelmi nélkül, azon kippen el nem idegenéjthetik, vallást sem tehetnek róla. Mely vallás titel ha szinte lenne is, annak semmi ereje nincsen. Mert szokták némellyek az atyától és őstől maratt jószágot gyakorta szüksiges dolog rá készeréjtvén el szálogoséjtani, avagy örökbe el kötni. Azon közbe ismég, semmi szüksiges dolog rá készeréjtvén, hanem csak torkokért és hasokért, azoknak betöltéseirt, indultatván néha ismég el kárhoztatandó gyűlölsigből, az ő attyafia ellen, mely őtet izgattya és ördögnek cselekedetiből. Néha néha ismég jól és igazán, de maga gyakrabban gonoszul, az mint lehet, külömb külömb féle titulusokkal és kerestetett szinjek alatt el kötik. És hogy az mint arról az vallásnak nagyobb ereje legyen, és heába való ne lenne, fióknak, leányoknak és attyokfiainak terheket ő magokra és öröksigekre az vallás levélnek rendiben fel veszik, WERBŐCZY első Decretomának ötven nyolcadik részében. MI LEGYEN AZ TERH FEL VÉTEL és hány képpen vétethetnek fel fiaknak és atyafiaknak terhei Titulus LIX. HoGY FIAKNAK ÉS ATYAFIAKNAK TERHEK HÁROM KÉPPEN VÉTETNEK FEL. Először ok nélkül, tudni illik, mikoron valaki semmi láthatandó szüksigért és semmi nyilván való okokért (mind fellyül is meg vagyon írván), de csak gonoszul, avagy torka kedveirt, avagy bosszúból fiának, avagy attyafinak terheit fel veszi. De így annak semmi ereje nincs, és semmit nem használ az itiletben és terh nélkül meg híhattyák efféle ok nélkül való terheknek fel vételét és az vallást is. Másodszor nyilván való okokért és szüksigkor, tudni illik, mikoron falujának meg váltásáért, ki más idegen kéznél volna szálogba, és hozzá akarná váltania. Avagy kediglen dost, és jegy ruhát, avagy negyedet kellene fizetni, tudni illik, hogy egy falubeli rész, avagy részecske el adatnék, és mind az egyéb jószágnak maradéka az szüksiges terhtől meg szabadultatnék. Továbbá halastókat, molnokat, avagy nemes udvarhelyeket szüksigből épéjtvén, és csináltatván, avagy más falubeli részt, avagy ne talántán jobbat az el adott falunak avagy falubeli résznek az árával vévén, avagy falukbeli cserét tevén, mellyek fiának, avagy atyafiának, örökségének nyeressigire következnek. Azért ez féle dolgokban az fellyül való terheknek fel vételei semmi nélkül meg nem hivattathatnak. De ha az fiú az vallás levélbe és az terhnek fel vételébe szemil szerint nevezvén benn vagyon írván, és azt meg akarja hínia, tehát az attya éltében, attyának dijával és attya része jószágnak köz böcsével, akár hol legyen jószága, holta után kedig az attyának, csak az attya jószágának köz böcsivel mindenkor meg híhattya, és semmivé teheti. De ha fiának és attyafiának nevét be nem irattya, ollyan vallásnak semmi helye nincs. Ugyan ezt kell érteni az atyafiaknak vallásáról. Harmadszor és utolszor, külső szüksig idein készeréjtvén, tudni illik, mikor valaki törvin szerint más ember ellen capitális sentenciába [halálbüntetésbe] jő, és netalántán az lött sentencianak [ítéletnek] erejével, tulajdon szemiliben és meg tartatnék, és törvin szerint való büntetisre az itilt kézbe adattatnék, avagy ha meg nem tartatik, de maga, ha Király kegyelmit nem nyeri, avagy ha Király kegyelme adatik neki is, az Király kegyelme nem adatik külömben, hanem ily okkal, hogy az ő peresével meg egyeneseggyék. Mert ezen kivel Király ő felsége is az gráciát [kegyelmet] külömben vele nem teheti, hanem hogy peresével meg egyeneseggyék. Továbbá avagy török-