Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

nek és szerecseneknek, avagy tatároknak és akár minemű egyéb féle ellensigeknek fogságában tarthatnék, és onnat nem külömben, hanem valami sarcolással szabadulhatnék meg, ekképpen ez utolsó és fellyül való terhnek fel vétele soha meg nem hivattatik, és semminemű úttal ez fellyül meg mondott dologról való vallás tétel fia által avagy attyafia által meg nem hivattatik. Sőt ha az attya, az fia részét is ez fellyül meg jelentett dolgokba az fiával való oszlásnak előtte el idegenéjtené, mert mikoron az attya tulajdon része nem elég volna, az ő fejének meg váltássára, tehát az fiú tartozik el szenvedni, és ez féle vallásra, ha csak egy személy lenne az valló személy is, sem Király consensusa [beleegyezése, jóváhagyása] sem kedeg oszlás atyafiaké nem szükség, de mindenkor ő magába erősültetvén marad. Továbbá az jószágnak el adása három okból vagyon, tudni illik ok nélkül, nyilván való okokból és külső szüksigből. Az ok nélkül való semmit nem használ, nyilván való okból való kedeg néha használ, néha esmét meg hivattatik. Az külső szüksigről való kedeg mindenkor használ, és tartó, és soha meg nem hivattatik. Az mint ez fellyül meg magyarázott fiaknak és atyafiaknak terhek fel vételében és meg hívásában nyilván meg vagyon, WERBŐCZY első Decretomának ötven kilenc részében. TÖRVIN SZERINT való kínálásról, mely kínálás jószágnak eladásában elő mennyi szüksiges Titulus LX. MlÉRT HOGY ATYAFIAK ELLEN VALÓ VALLÁSOKBAN, MIND SZÁLOGOSOKBAN, mind kedeg örök áron valókban (kik sokak által cselekettetnek), igen nagy kárhozandó gonosz szokások szoktanak nevekednie, tudni illik, hogy akki azonközbe az usorástól ötven forintot fel vészen, és káptolon avagy konvent előtt, avagy az ország bírái előtt tudván és gonoszol száz avagy két száz forintot mongya, és vallya hogy ő fel vött. Az káptalon kedig és az konvent avagy ország bírái mindenkoron az vallásnak rendi szerint tartoznak az vallás és kötél levelet ki adni. És ezenkippen némelyek, közel való napon annyi summa pinzbe az ő jószágokat el titkolván el kőtik, hogy az jószágok az somma pinznek csak felét sem írik. Honnat gyakorta történik belőle, hogy ez féle jószágok az ő nemzetsigétől örökké el idegenültetnek. És azért minden jószágnak el adásában vagy el száloglásában azokat az kikre az jószág níz, meg kell kínálni, hogy az jószágot hozzájok vegyék. Kik ha törvén szerint meg kínálhatnák és az jószágot hozzájok akarják venni, minden usorások előtt, méltó és köz böcsivel magoknak vehetik. Ha kediglen az el adó avagy az el szálogló meg nem kínállya és az jószágot fiai avagy leányi hiri nélkül és atyafiainak hírek nélkül és engedelmek nélkül valakinek el idegenéjti, avagy el szálogoséjtja, és fiai és leányi avagy attyafiai közzül valamellyik az jószágnak meg vevőjét, az jószágnak okáirt Király udvarába hiangya, tehát az pernek csak egyetlen egy octáván vígének kell szakadni. És az fel peres, az az, az kire a jószág néz, az fellyül meg mondott jószágot, az usorástól csak azon köz böcsivel magának veheti, az pinznek summájának ellene nem állván. Jól lehet noha az usorásnak avagy meg vevőnek vallás leveliben az summa nagyra írattatott. De maga ez okot ki vévén belőle, hogy ha az el adó capitalis sentenciában [halálos ítéletben] tartóztatván volna, és az itilt kézbe az büntetésre adattatnék, mert eképpen nem tartozik kínálást tenni. Mert az ő peressévei csak harmad napiglan való szabadsága vagyon, és nem több, az meg egyenesülisre. De ez illyen okokban, valamibe és valamennyi summában el adhattya az ő jószágát, ugyan ott el adhattya. Ugyan ezent kell arról is érteni, az ki az külső ellensigeknél fogságban tartatik, hogy az is, az ő jószágát minden kínálás nélkül, az ő fejének meg váltásáirt el adhattya, és örökbe elidegenéjtheti. Ha kedeg az kínálás lészen, és az el adó jószágot fiai és leányi, avagy attyafiai közzül senki hozzá nem akarja váltania, avagy talántán kedig szeginsige miá meg nem veheti, tehát az után azok az kiket illetne, hosszú törvénnyel és a derék pinz vagy örök bocsi le tévén, juthatnak hozzája. Mert azokot is az illyen dologba, az kik az ő maga jószágokat igaz okból el aggyák, nem enyhíthetni és nem tilthatni meg, el annyira, hogy az ő igaz jószágokkal ne ilhetnének. Ha kedeg az fiak és leányok, avagy atyafiak közzül valamely az kénálásnak idein mongya, hogy hozzá veszi az jószágot, tehát a bíró, kinek levelivel és ereivel a kínálás lött, egy rövid napot haggyon az igyenesülisre, és ha akkor a sommát, vagy a köz bocsit le nem teszi, hát az el adó szabadon el idegenéjtheti, de köz becsnél fellyebb el nem szálogolhattya. A szálogos jószágról kedeg külömbet kell érteni, mert valamely jószág köz böcsünek felette, akár legyen az törvin szerint való kínálás, avagy nem, de ez fiak, leányok és atyafiak ellen, és Király igassága ellen el nem szálogosultathatik senkinek. Böcsülést kediglen szinte ollyant tartoznak tenni az atyafiak, vagy kedeg az válcság kikre níz, szálogos jószágnak meg váltásában, mint az negyed fizetésben. Az leányokot kedeg és asszony állatokot csak oly jószágban kell meg kínálni, ki őköt is illeti. Mert egyéb jószágban ők is csak úgy cselekedhetnek, mint az szomszédok, és határosok, csak hogy egyéb idegennél előbb hozzá juthatnak. Az szomszédok kedeg és határosok ez fellyül meg mondott kínálásnak általa az el adandó jószágot jól lehet minden egyéb távol való vevőknél előbb meg vehetik, de maga nem köz becsivel, mint az atyafiak és leányok, de mindenkoron a derék pinzen, vagy a jószágnak örök böcsin. Egy első octáván a szálogos jószágért is az szomszédoknak és határosoknak az derék sommát kell letenniek, az mennyiben az száloglás volt. De az örök böcsről ők semmit nem perelhetnek, mert az jószágnak tulajdonságához, az az örökségéhez semmi közük nincs, WERBŐCZY első Decretomának 60. részében.