Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

letendő fiak az atyai jószágban örökössök lesznek. De az előtt származtak nem, miképpen az atyafiak, Király kegyelme az hűtleneknek fiainak és attyafiainak, mint az hűtlen része felől való jószágról soha nem használ, és nem vonzza hozzá, az Király kegyelme az hűtlennek az előtt való született fiait, sem kediglen nemzetsíg szerint való attyafíait azzal az kárhoztatottal, az ő első következendő állapotjokba. Hanem ha ujolan való kötés és Király engedelme következnék az jószágnak egy másra szállása felől. De az kik attyoknak hűtlensígibe esísnek utánna születtek, az mint felyül meg vagyon irván, ha az attya Király kegyelmét nyerheti, azoknak használ, és ekképpen, és nem külömben az meg holt és el hagyatott következés meg üjultatik és meg éled. Az kapitális szentenciának általa kedeg az jószágnak tulajdon saját volta el nem idegenül. Mert ha meg ölik, az ő jószága fiára, vagy közelben való attyafiára, vagy egyéb, törvén szerint való következőire száll. Ha kedeg Király kegyelmét nyerendi, mind azon által execucio lészen benne, tehát az ő fiai vagy attyafiai vagy egyéb successori a bíró kezéből és az peres féltől köz böcsel (mint fellyül meg vagyon írván) meg válthattyák. Annak felette más külömbsíg vagyon az nota közt, és az sentencia közt. Mert kapitális sentenciánki maradott ha a peres féllel az sentencianak utánna (de az execuciónak előtte) meg igyenesülhet, tehát Király kegyelme nem szüksíg neki, sem az bíró annak jószágának uraságába magát nem avathattya. Akki kedeg nótába esendik, még ha az peres féllel meg békéllendik is, azért magát attól nem óhattya meg. A kinek Király az ő jószágát atta, mert az akki az jószágot el kérte, mindenkor a hűtlenekkel perelhet és törvén folyását tartván az jószágot magának veheti, WERBŐCZY első Decretomának tizen hatodik részében. M ELL Y EK LEGYENEK és értessenek örökösöknek és maradékoknak lennie és minemű jószágok illetik csak az fiúágat és mineműk illetik mind az két ágat Titulus XVII. M.ARADÉKOKNAK NEVEZTETNEK MIND AZOK, KIK ATTYOK ÉS ANNYOK után törvin szerint következnek még azok is, kik attyok halála után születtetnek, akár férfiak, akár leányok legyenek. Annak értésének, az magzatoknak nevezetin értetnek mind immár született fiak, mind leányok. De azokot ki rekesztvén, kik attyok halála után születtetnek. Fiaknak kediglen nevezetit, fiak, leányok és onokák egyenlő képpen tartják. De maga ez országnak régi dicsíretes szokássából, örökössöknek csak azok az fiak értetnek, kik az atyái öröksígekben szoktanak következni. Jól lehet ennyiben mivel, hogy az atyái jószág avagy az anyai jószág is mind az két ágat, tudni illik mind firfiakat, s mind asszony állatokat esmertetik illetnie, az örökös nevét, az leányoknak is viselnie meg engettessék, jól lehet meg tulajdonéjtatlanol. Azért az leányok igazán nem örökössöknek, hanem inkább maradékoknak neveztetnek, mert nem minden attyai jószágban részeltetnek. Leán ágat efféle jószágok ugyan illetnek mint firfiat, attya, annya pénzével vött jószág, dijba fizetett jószág, leán negyedbe örökké adatott jószág és a mely jószágban az leánt Király fiú ággá teszi. De így hogy ha az levélbe be írják, hogy mind az két féle nemnek szolgállyon. Mert ha bele nem írják azt (quod ad utrumque sexum) tehát mihelt az asszony meg hal, kit fiú ággá töttek volt, ottan csak fiú ágra száll, ha fia lészen, ha kedeg fia nincs, még ha leányi vadnak is, nem száll osztán azokra, hanem Királyra száll, mert az jószág nem néz leánra, hanem csak fiúra. Mert az atya fiak pinzével vött jószághoz sem az leányoknak, sem az asszonyállatoknak semmi közük nincs, és semmi részt benne nem kereshetnek, hanem csak az atyai jószágból vagy részt, vagy negyedet vehetnek, WERBŐCZY első Decretomának tizen hetedik részében. SZOLGÁLATTAL KERESETT jószágok miért nem követik az leán ágat Titulus XVIII. HA KÉRDENDIK MIÉRT NEM ILLETIK AZ LEÁN ÁGAT, AZ FÉLE JÓSZÁGOK kik szolgálattal kerestettek, felel rá. Azért hogy ez magyar ország az ő alá vetett részeivel, az ellensígnek közepette helheztetett és vettetett legyen, és torkába, hogy mindenkoron tőrrel és fegyverrel szokott oltalmazni, és az jószágokat az mi eleink (közönsíggel) vitézsígnek tudományával és véreknek ki ontásával keresték és mostan is azzal szokott az jószág kerestetnie. Az asszonyállatok kediglen és az leányok nem szoktanak fegyverrel vitézkedni, és az ellensíggel viaskodni és nem mivelhetik is. És ennek okáirt szolgálattal keresett jószágok leán ágnak nem szolgálnak WERBŐCZY első Decretomának tizen nyolcadik részében. VISZONTAG MIÉRT ILLETI az pinzen vött jószág mind leán ágat, mind fiú ágat Titulus XIX. JóSZÁGOK, KIKET ATYAI, AVAGY ANYAI PÍNZEN VÖTTÉK, AZÉRT illetnek leán ágat ugyan mint férfiat. Mert az pinz az ingó marha közibe számláltatik, mely ingó marhából, mind attyaiból s mind anyaiból az fiak és az leányok egyenlő részt vesznek. Viszontak azonképpen az pinzen vött jószágból is attyok avagy annyok halála után az leányoknak egyenlő részek adatnak. Jól lehet hogy ennek eredetit és fundamentomját meg tekéntvén, hogy az pínzt is nagy szolgálatokkal és munkákkal és néha néha nagy véreknek ki ontásával szokták keresni és gyűjteni. És hogy hadaknak terheit és hazájok oltalmát az asszony állatok avagy leányok ő magok által, nem viselhetik és nem hordozhattyák, még az pinzen vött jószágból is örökbeli részeket nem érdemlenínek vennie. De maga attyai marháknak és jószágoknak következísiből ne lát-