Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

Az ELSŐ MAGYAR NYELVŰ TÖRVÉNYKÖNYV A Debrecenben 1565-ben Hoffhalter Rafael által nyomtatott Magyar decretum, amelynek szövegét Weres Balázs váradi főbíró, Bihar vármegye íródeákja állította össze és fordította latinról magyarra, a XVI. századi magyar művelődéstörténet különleges értéke. Korszakos jelentősége elvitathatatlan, akár a magyar nyomdászattörténet, akár a jogtörténet, akár a nyelvészet szempontjából vesszük figyelembe. Weres Balázs János Zsigmond választott magyar királyhoz írott ajánlásában a következőkkel indokolta meg a magyarországi törvények első magyar nyelvű nyomtatott kiadását: „Minden nemzet kedig, Kegyelmes uram, azon igyekezett, hogy az ő nyelvén legyen megírván az ő Decretomok, hogy a közönséges igasságnak normája mindeneknél nyilván és értelemre legyen, mindazoknál, kik olvassák, és mindazoknál, kik előtt oltalmaztatik, hogy oly nyelven lévén, kit nem ért az ország, külömb-külömb tudatlan magyarázó, külömben-külömben ne értse és ne magyarázza, hogy az együgyű kösség is miatta meg ne csalatkozzék. Nyilván vagyon kedig ez, Kegyelmes uram, hogy ez mi nemzetségünk között, ez felséged országában, mind az régi királyoktul fogva ez felséged idejéig mennyi Decretomok voltának (kik most is vadnak) nem találtatott oly fejedelem, vagy hazájának szeretője, kinek erre gongya lőtt volna, hogy mindazokból együtt jót állatott volna és magyarul szereztetett volna, ez fellyül megnevezett okért, és egyéb szükséges okokért." Werbőczy Istvánnak a magyar szokásjogot összefoglaló kézikönyve, a Tripartitum 1565 előtt Bécsben már három ízben megjelent eredeti nyelvén, latinul: 1517-ben, 1545-ben és 1561-ben. Az első kiadás magának Werbőczynek a nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy egy törvénygyűjtemény csak a nyomtatás útján válhat gyorsan elterjedtté. A Tripartitum, amely formálisan nem emelkedett benyújtásakor, 1514-ben törvényerőre, mégis a magyar jogalkalmazásban kezdettől fogva használt és elfogadott lett. Amilyen ütemben tört előre az írásbeliség a XVI. századi Magyarországon, mondhatni olyan ütemben szorult vissza a latin nyelvűség, amelynek hadállásai ekkor kezdtek el észrevehetően meggyengülni, bár még három évszázadon keresztül szívós utóvédharcokat folytattak a latinitás hívei. A vallás, a politika, a jog, a tudományok vonatkozásában a kor embere egyre inkább igényelte a magyar nyelvű nyomtatványokat. A magyar földön egymás után alakuló nyomdák megteremtették a feltételeket is ehhez. Megfigyelhetjük, hogy a XVI. században egy-egy jelentősebb nyomdai vállalkozás elképzelhetetlen főurak, tehetős birtokosok támogatása nélkül. Az északkeleti régióban a XVI. század közepén könyvek egész sora köszönheti megjelenését Németi Ferenc áldozatkészségének. Németi, a buzgó református (egyik éneke máig szerepel az énekeskönyvben) és vitéz katona Tokaj-Hegyalja vidékét igyekezett minden eszközzel megtartani Izabella királyné, ill. János Zsigmond birtokában. Az ő támogatásával és biztatására írta meg Bencédi Székely István világkrónikáját, az első ilyen magyar nyelvű összeállítást (megjelent Krakkóban, 1559-ben. Melius Juhász Péter református hitvallása (Debrecen, 1562) kiadását szintén támogatta, akárcsak Meliusnak két másik művét. Székely István 1558. július 20-án Göncön kelt ajánlása: Németi Ferencnek, vitézlő nemes férfiúnak, tokaji tiszttartónak, mint nemes urának - szól. Melius 1562-ben kiadott református hitvallásában is olvasható a Németi Ferencnek szóló ajánlás, 1562. augusztus 27-i kelettel. Az ugyanazon évben kinyomtatott Melius-katekizmusban az ajánlás: Németi Ferencnek... Serédi János tutorának és János király fiának hív kapitányának Tokajban. Harmadik 1562-ben megjelent művét Melius Németi Ferencnének ajánlotta. A Magyar decretum megjelentetése is mindenekelőtt Németi Ferenc érdeme, miként kitűnik az ajánlásból: „... az Nagyságos Némety Ferenc, ez munkát indítá, szerezteté és gongyával, kölcségével segíté. Ki ezen dolognak indításakoron az felséged hűsége mellett halált szenvede, az ő urának, Serédi Jánosnak házában, Tokaj várában az németek által, puskalövés miatt..." Németi 1565. február 2-án halt hősi halált, Weres Balázs János Zsigmondhoz intézett ajánlásamelyből az előbbi idézet való - 1565. augusztus 21-én kelt. A XVI. század magyar embere számára egyfelől az okozott gondot, hogy a törvények nyelve latin, másfelöl az, hogy nem volt olyan kézikönyv, amely tartalmazta volna - jól áttekinthető rendszerben - együttesen az addig kiadott, alkotott s hatályosnak számító törvényeket. Weres Balázs nemcsak Werbőczy Hármaskönyvét fordította le (pontosabban kivonatolta), hanem a korábbi sarkalatosnak vélt törvényeket is összegyűjtötte, s ezek alkotják a Magyar decretum első részét. Ajánlásában vállalkozását a következőkkel indokolta: „Gyakorta az szükség embert oly dologra kéntelenít, kivel jövendőbe még másnak is használ. Én mikor a törvényben tudatlan volnék, kénteleníttettem valamit tanolnom, Szent István királytól fogva minden Decretomot meghányék és törvényhez való jeles dolgokat az ABC-nek rendi szerént egybeszedegettem, hogyha kelletnék, mindent hamarabb megtalálnék, kiket barátim nálam látván, kívánák, hogy vélek közleném. Gondolám, hogy nemcsak magunknak születtünk, mert életünknek egyik részét elveszi hazánk, másikat barátunk. Tet-