Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

AZ FELSÉGES FEJEDELEMNEK, második JÁNOS Királynak, Magyar országnak, Horvát országnak, Tót országnak, et cet [stb.J természet szerint való Királyának, IS TENNÉK kegyelmét, jó kedvét, és minden áldomássát kévánnya, mint kegyelmes Urának, és fejedelmének. AllNDEN FÉLE NEMZETNEK, ÉS MINDEN ORSZÁGNAK, FELSÉGES KIRÁLY, mind keresztyének között, pogányok között, szabott rend tartások, törvények, és végezett Decretomok volt, eleitül fogva (ki most is vagyon). Mely Decretum szerint, minden renden való fejedelmek, és minden rend beli tiszttartók, szokták az ő alattok való népet, kit Isten ő reájok bízott, bírni, igazgatni, viselni, és az szerint oltalmazni. Minden nemzet kedig, Kegyelmes uram, azon igyekezett, hogy az ő nyelvén legyen meg írván, az ő Decretomok, hogy a közönséges igasságnak normája mindeneknél nyilván és értelemre legyen, mind azoknál kik olvassák, és mind azoknál kik előtt olvastatik, hogy oly nyelven lévén, kit nem ért az ország, külömb-külömb tudatlan magyarázó, külömben külömben ne ércse, és ne magyarázza, hogy az együgyű kösség is miatta meg ne csalatkozzék. Nyilván vagyon kedig ez, Kegyelmes uram, hogy ez mi nemzetségünk között, ez felséged országában, mind az régi Királyoktul fogva ez felséged idejéig, mennyi Decretomok voltának (kik most is vadnak) nem találtatott oly fejedelem, vagy hazájának szeretője, kinek erre gongya lőtt volna, hogy mindazokból egyet jót állatott volna, és magyarul szereztetett volna, ez fellyül meg nevezett okért, és egyéb szüksíges okokért. Kikre való tekintetiben, az felséged jámbor híve (az keresztyén emlékezetre, és dícsíretre méltó, Isten félő úr) az Nagyságos NÉMETY FERENC, ez munkát indítá, szereztetteté, és gongyával, kölcségével segíté. Ki ezen dolognak indításakoron az felséged hűsége mellett halált szenvede, az ő urának, SERÉDI JÁNOsnak házában, Tokaj várában, az németek által, puska lövís miatt, Bőjtelő hónak 10. napján, Anno a natiuitate CHRISTI IESV M.D. LXV. [Jézus Krisztus születésétől az 1565. évben] Jóllehet Felséges Király ez Decretomban némely dolgokból vétkek esmértetnek, mivel hogy nem minden helyen igyenes az Isten Decretomával, az az, az igaz szent írástul külömböz. De abból annak vétket nem tulajdoníthatunk, aki ennek magyarázattyának, és magyarul való létének szerzője. Sem annak, akki fő indéjtó oka (tudni az keresztyén urnák) kit erre kiváltkippen az felségedhez (mint természet szerint való fejedelemhez) és az ő hazájához, ez kisded maradék országhoz való hűséges szerelme indított, sok jámbor keresztyén uraknak, nemeseknek, és egyéb rendbelieknek kérések, és intéseknek általa, hogy az mi nemzetségünk között is, mint egyéb nemzet között, nyilván legyen, mind szegínnek, bódognak, parasztnak, nemesnek, faluknak, várasoknak, és mindeneknek, az minemű törvénnyel, igassággal, az régi Királyok, fejedelmek bírták és igazgatták ez mi országunkat, mind ez mai napiglan. És hogy ez mostani időben is akinek Isten törvényt és fegyvert adott kezében, kivel az ő népét bírja és igazgassa, és ha kiknek mi törvény szerint való igyek egymással vagyon, ez könyvből tanúságot vehessenek, az igasság szerint, kit az Isten kéván, mint meg vagyon írván. SAPIENT. I. Diligite iusticiam qui iudicatis terra. Sencite de Domino in bonitate, et in simplicitate cordis querite illum / Bölcsessség I. Szeressétek az igazságot ti, akik ítélkeztek a föld fölött. Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szivetek egyszerűségében.] És továbbá, hogy minden meg ércse, aki deákul nem tud is, ez mi törvényünknek minden rendbéli folyását, és ítíletet tuggyon minden keresztyén ember tenni felőle Isten lelke által, ki vagyon Isten törvénye szerint ebben, és ki nincsen. Melynek meg igazítására, felségednek jövendőre (Isten segítsége és ajándéka által) gongyát reményijük. Jóllehet bizonynyal tudhattyuk azt, Kegyelmes uram, hogy az régi jámbor eleinktől is nem vakmerőségből jött, hogy ha mi fogyatkozás benne vagyon. Mert mi bizonnyal értjük és elismerjük, sok dolgokból, hogy noha tévelygésben voltának, miért hogy országunkban is volt, miképpen az egész földön, az Isten felől, és az ő szent igye felől való tévelygés és setétség, ki miatt mint vakok ítéletekben is tapodásban voltának. Mind az által sokkal nagyobb Istenhez való buzgóságot, és egymáshoz való szerelmet veszünk eszünkben, kik életeket olvassuk, hogy nem mint most mi köztünk, kik a Krisztusnak nevével dicsekedünk, és ők is azon igyekeztenek, hogy (mint illyen közönséges és örökké meg maradandó ország szükségére való törvényt, igasságot) mentül jobban, igazban, Isten szerint szerezhessenek, és végezhessenek, és az mennyire ő tőlük lehetett, és az mennyire az Isten ajándéka vezérletté az régi jámbor Királyokat, fejedelmeket, urakat, nemesseket, és egyéb rendbeli jámbor tudós embereket, minden igyekezetek az volt, hogy ebben hamissat semmit ponctig ne ej csenek, hanem mindent lélek szerint, Isteni félelemmel, és igassággal szerezzenek. Azért ahol mi vétek benne találtatik, semminek azt egyébnek, hanem csak akkorbeli együgyűségnek, és szent írásbeli értelem nélkül valóságnak, és tudatlanságnak tulajdonéthatytyuk. Továbbá felséges uram, ez is nyilván volt előtte az jámbor úrnak, felséged hívének, miért hogy minden törvénytelenség, Istentelenség, irégység, áruitatás, visszavonás, háborúság és minden gonosság az Magyar nemzet között tellyességgel elárada, úgy annyira, hogy az mint próféta mongya. MICHE. 7. Periitsanctus de terra, et rectus in hominibus non est, amnes in sanguine insidiantur, vir fratrem suum ad mortem venatur. etc. [MIKEÁS 7. Eltűnik a szent a földről, s nincs igaz az emberek között, mindenki vérben fürdik s testvérét halálra adja.] tellyességgel meg fogyatkozott az Isteni félelem, és atyafiú szeretet köztünk, mégis ebből minden eszébe veheti, és megbizonyosulhat, hogy az bűnnek ez világ szerint is büntetése volna, hogy ha ez sok ellenségtől és háborgatásoktul felségednek és ez felséged országának, Isten derék szerint való birodalmát, nyugodalmát és csendességet engedett volna. Miért hogy kedig Kegyelmes uram ez mi nemzetségünk között ez is igen kezdett lenni sok helyeken (minden Istenfélő bírónak tisztesség adassék) hogy gyakorta az igaz hamissá válik, és az hamis igazzá, mint a bölcs szól. ECCLESI

ASTES 3. Vidi sub sole in loco iudicii impietatem, et in loco iustitiae iniquitatem etc. Item: ECCLESI AST I. 20. Xenia et dona excaecant oculos iudicum, et quasi mutus in ore auertit