Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

AZ FALUBELIEKNEK ÁLLAPATTYÁRÓL és törvényiről, mellyeket mi paraszt jobbágyoknak hívunk Titulus XXV. ToVÁBBÁ MEG LÉVÉN AZ SZABAD VÁRASOKNAK TÖRVÉNYÉRŐL ÉS az oltalomnak és meg hántásnak meg magyarázattyáról immár az falu beli parasztokról (mellyeket jobbágyoknak hívunk) kell traktálnunk. Kiknek állapattyok sok féle. Mert némellyek magyarok, némellyek szászok és németek, némellyek csehek és tótok, kik keresztyén hitek vallanak. Annak felette némellyek oláhok és oroszok, némellyek kedeg rácok és bolgárok, kik az görögöknek tévelgésit követik. Annak felette vadnak jászok és kunok, kik az király földében laknak, egyenlőképpen keresztyén kitet és szerzetet vallván. Az oroszoknak kedeg és az bolgároknak némellik az mi hitünkhöz, némellyek kedeg az görög tévelgéshez vadnak ragaszkodván. És jól lehet mind ez nemzetsígek (az Királyi jászoktól, kunoktól, oroszoktól és bolgároktól el válván) ez ideig ennek ez szabadságnak őrültének, hogy mikoron és valamely időbe akartak, az ő lakó helyekből más helre a hová akartak, az ő föld vámokat le tévén, és az ő adósságokat meg fizetvén, szabadon laknia el mehettenek. De az ő efféle szabadságokat ez fellyül való időkbe az ő hasonlásoknak és keresztessígeknek fel támadása miatt, mely támadást mind az közönsíges nemessek ellen töttenek volt, és hogy abból örök hütlensígben estének, el vesztették, és annak okáért az ő földes uroknak immár tisztán, örök parasztsága alá véttettenek, és az földes uroknak urasága alatt örök parasztságba kell lakniok. Kik felől az ő földes urok, akár paraszt úr legyen, akár egyházi szemíl, minden panaszolkodónak tartoznak törvint tenni, attól el válva, ha mely per egyházi széket illemé. És ha mely fél az féle törvínnyel meg nem elégednék, tehát az pernek fő bírája elejbe kell bocsátni. Vagy hogy ha valamely per az ő folyásából meg esmértetik, hogy egyházi széket illet, tehát az diocesisabeli pispek elejbe, vagy vicariussa elejbe, ha penig paraszt széket illet, az espán és szolga bíró elejbe. És ez féle törvin tétel akár hol kezdessék, ha haza bocsáttyák, ura elejbe mindenkor két szolga bíró előtt tartozzék az földes úr törvint tenni, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon ötödik részében. AZ JOBBÁGYOK FELŐL VALÓ törvin tételnek móggyáról és rendiről Titulus XXVI. LEG ELŐSZÖR KEDEG EZ FÉLE TÖRVIN TÉTELNEK MÓGGYÁRÓL ÉS RENDIRŐL kell szóllanom. Hol kérdettetik, hogy ha az földes úr és idő szerint való valamely panaszolkodónak kérésére az ő jobbágyi felől tartozik é mind járást törvint szolgáltatni. És ha az törvint nem akarja szolgáltatni, annak okáért marad é valami terhén, és az után a dologról idézés szerint teheti é, hogy az ő jobbágyit az vármegye espánnya előtt, és szolga bírák előtt elő állassa, és az ő jobbágyi felől törvént ígírjen, avagy ő maga az espán, az szolga bírákkal azok felől immár törvént tennie tartozzék. Mondván, hogy jól lehet minden panaszolkodónak jobbágyok felől és paraszt szolgák felől Isteni és természet szerint való törvényéből minden földes úr azontól tartoznék törvént tenni. De maga, ha törvénnek hagyása nélkül, az az minek előtte az törvén tételre hivatalnak erejével intetett volna, még ha törvint nem tétetett volna is, semmi terhén nem marad. Abból, hogy a büntetésnek terhe, az törvénnek folyassanak meg nem tartásában és meg szegísiben szokott következnie és vettetnie. Azért az espán nem a szolga bírákkal, de csak még ő maga által is az után azt az törvént tartozik szolgáltatnia. Honnat kell értenünk, hogy ha valamely nemes ember és akár egyházi szemíl, akár paraszti szemíl legyen, kinek jószága vagyon, Király udvarába ki hívattatott, és nem menend, jobbágyit, szolgáit és kiket iktatni hattak, nem iktattya, az úr három girán a kiket iktatni hattak, mindenik egy egy nehéz girán, annak felette a fel peresnek keresetin, tudnia mint nagyobb hatalomban, mindnyájan fejeken és minden marhájokon és jószágokon mind az ő részek szerint. Kissebb hatalomban kedeg még a vármegye székin is a nemes ember száz forinton, akiket iktatni hattak, mindenik negyven forinton marad, kinek fele az bíróé, fele az fel peresé. Ha kedeg el jövend és törvint igírend, hát ugyan ott, ahol az lakik, akki felől törvint kérnek, egy szolga bíró előtt, azon vármegyéből tartozik ő maga vagy tiszttartója vagy bírája a napon, kit az bíró függeszt, törvént tenni. Mert ha törvént nem teszen mindenik felől, három girával el múlatta, és más három girával, más törvin napon tartozik törvint tenni, ennek két rísze az bírójé, harmada az peresé. Másodszor ha törvént nem teszen felőlük, hát mindenik nagyobb hatalomban fején és minden jószágának el vesztésén marad, a bíró között és az peres között el osztandó, és mindenütt az ítílt levéllel meg fogattatik és büntettetik. Kissebb hatalomban kedeg mindenik dián marad, de az úr az önnön tulajdon marhájából és jószágából tartozik elégtétellel. Ha kedeg az földes úr törvént szolgáltat nagyobb hatalomban, mindnyájan fejek és minden jószágok el vesztésén maradnak, kiket az peres kezébe kell adni. Mert ha kezébe nem aggyá, mindeniknek diát az önnen tulajdon jószágából kell meg fizetni. Azoknak kedeg marhájoknak és jószágoknak két része az földes uráé, harmad rísze az peresé. De az törvin tételt úgy ércs, hogy mikor a törvint kérték tőle, akkor az ö birodalma alatt volt. Mert ha idő közbe el futott, és az ő ura kezéből el szaladott, tehát az ő földes ura semmit terhén nem marad. Ha kedeg a törvin ígíretinek utánna és a törvin szolgáltatásnak előtte futand el, tehát az földes ura minden marháját és jószágát el foglallya és a díat az peres félnek belőle meg fizeti, a többinek két rísze magájé, a harmada az peres félé, de az jószág meg böcsülvín, harmad ríszit tartozik a böcsnek neki adni. Annak felette a peres fél szabad az ollyan el futott jobbágyot meg fogni, és meg büntetni. Kissebb hatalomban kedeg az ura csak diával tartozik, és az kárnak meg fizetésével, hogy ha az feleletnek rendiben meg magyarázta, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon hatodik részében.