Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

AZ GYILKOSSÁGRÓL, MELLYET valaki maga oltalmában teszen Titulus XXI. GYILKOSSÁGOT MAGA OLTALMÁBA HA KI TESZEN, BOSSZÚ NEM ÁLLATIK érte, de meg kell bizonyéjtani, hogy az, a ki meg öletett, először jött fegyveres kézzel, nem a ki meg ölte. Mert valaki fegyveres kézzel megyén másra, vagy meg akarja ölni, vagy halálos sebbel illetni, de akár meg öllye, akár meg sebhesse, eggyik sem szenvettetik el. Mert nemes szemíl ellen mind két módon capitalis sentencia ebből vagyon, hogy ha valaki okosságos és igaz okból maga oltalmába mást meg öl, ki mezéjtelen fegyverrel ellensígképpen rá megyén, mind dia, és mind vére el vész (de maga lölki esmeretinek vásárán tisztessíggel el távoztassa ha lehet). De vedd eszedbe, így lészen maga oltalmába, ha a ki rá ment, veri volt őköt és akkor törtínt. Mert az cselekedet meg szűnvén, késedelemnek utánna nem illik, hogy valakit te is viszontag meg verj, ha nem ha látnád, hogy ismég rád készül meg verni. Ha penig az bizonságból ki nem teccik, mellik veressíg volt előbb másiknál, a bűne lészen, mellik az másikat az veresígre fel ingerlette, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon eggyedik részében. AZ OLTALOM HÁNY KÉPPEN és mikíppen értessík Titulus XXII. Az OLTALOM KÉT KÉPPEN VÉTETIK. ELŐSZÖR EMBERNEK TESTÉNEK és szeműinek olalma, mely lészen azonnal, minek előtte a bosszúság el végeztetnék ugyan azon harcban, az gonosság még gerjedezvén, minek előtte az verekedő a helyről el menne. Mert ha az után valamit míelsz, bosszú állásnak mondatik, nem oltalomnak, másszor lészen jószágának örökségének meg tartása, melyben minden embernek eztendeig akár minemű fosztótól minden képpen meg engettetik magát meg oltalmazni, és az ő öröksígiből ki vetni. És ez féle dologban az illyen fosztót és foglalót az ő maga oltalma akár minemű légyen, meg nem menti. És innét vagyon, hogy ha az öröksignek és jószágnak meg tartásáért, mindennek illik magát oltalmazni, sokkal inkább és erősben testének és szeműinek oltalmazásában (ahol az veszedelem következik) magát oltalmaznia illik. Jól lehet Isten szerint minden oltalomnak bűn nélkül való mértékletessígvel kell lenni. Mely bűn nélkül való oltalom mondatik mikor valaki sem magát, sem marháját külömben meg nem oltalmazhatja, hanemha az a ki rá megyén, vagy meg ölettetik, vagy meg sebhettetik, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon kettődik részében. AZ FENYEGETÉSÉRT ILLIK E valakit meg bántani Titulus XXIII. HALÁLLAL AKKI FENYEGET VALAKIT, HA HATALMAS, AVAGY EGYÉBKOR is szokta fenyegetését végre vinni, halálnak el távoztatásáért mind oltalommal s mind hántással ellene állhatnak. De ha szokássa nem volt egyébkor verni, vagy fenyegetését végre vinni, beszéddel ellene állhat, de fegyverrel nem engettetik. Hanem ha társait várná. Égetéssel penig a ki fenyeget, hogy várast, vagy falut, avagy másnak házát meg égeti, az fenyegetőnek halált kell szenvedni, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon harmadik részében. EGGYIK AZ MÁSIKAT segítheti é, avagy nem Titulus XXIIII. MÉGIS KÉRDETTETIK, HA EGGYIK AZ MÁSIKAT MEG SEGÉLHETI, AVAGY nem. Mondván, hogy meg segélheti. Mert ha az én marhámnak és öröksígemnek oltalmazásáért barátimot és atyámfiait el híhatom, sokkal inkább az én testemnek és szemílyemnek oltalmazásáért el híhatom. Honnat következik, hogy még akár mely kívül való is, mikor valamely jámbornak segítsígire kiáltatik, azt a kit veszedelemnek életiben lennie látangya, mindenkor meg segélheti. De az latrot és egyéb gonosz tevő embert még a kiáltásra is nem illik valakinek kezéből el szabadéjtani, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon negyedik részében.