Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

TÓT ORSZÁGNAK ÉS ERDÉLYNEK tulajdon törvényének szokásáról Titulus III. TóT ORSZÁG ÉS ERDÉLY SOK DOLOGBAN KÜLÖMBÖZ MAGYAR ORSZÁGTÓL, jelesben díj fizetésben. Mert Tót országban az nemessek dia száz forint, Érdélben hatvan hat. Prókátor hívás is és jegy ruha fizetés (azoktól el válva, kik százlós urak tisztit viselik) ugyan annyi, hogy ha az ura jószága annyira megyén fel. Annak alatta úgy fizetik mint Magyar országban a báró feleségének is. Azonképpen az pert is mind az két országban eccer Király udvarába iudex curie [országbíró] elejbe bocsáttyák, onnat utolsó végezésre és execucióra [végrehajtásra] még az első bíró elejbe hátra bocsáttyák, tudni illik bánra és vajdára. Továbbá az erdéli nemessek kissebb hatalmon ötven girán, ugyan annye forintot ki teszen, maradnak. Az vice espánok kedeg és szolga bírák két annyin. Eleven díj ő köztök harminc három forint. Jegy ruhának fizetésének két rísze, kéz pinz, az harmadik rísze ingó marha. Továbbá gyűlés szegís ki lészen, Király vagy vajda akarattya e száz, szék szegís ötven gira, kik ugyan annye forintot tesznek. Kár meg vételben az fő peres három forintra, a mellett esküvők csak egy egy forintra eskettetnek. És jól lehet Érdélben minden gira csak száz pénzt teszen, de octáván minden gira négy forintot tíszen az bírságban. Továbbá az vármegye székiből három forint írő marhának alatta valami per vagyon, vajda elejbe octavára nem bocsáttatik. Továbbá erdéli parasztoknak eleven díok tizen harmad fél forintot, holt díok húszon öt forintot. Tag szakadás, mint kéz el vágás, fül, és szem ki tolyás, és arculag való seb húsz forintot, fog ki ütés hat forintot tészen. Ha penig az tött helről a paraszt ember el szalad, az hatalmon nem az sérelmes embernek marad, hanem földes urának. Az sérelmes ember csak kárát vagy sérelmét veheti meg. Továbbá mind az nemes, és mind az paraszt a kárról be hajtott baromnak el enyéztéseírt és az méltatlan tartásírt az baromnak, vagy az tartott marhának böcsin marad. Továbbá az paraszt ember az fő peres, akár fel peres legyen, akár al peres, káráírt egy forintot vehet el, az többi kik mellette eskesznek, hárman vehetnek egy forintot és nem többet, WERBŐCZY harmad Decretomának harmadik részében. AZ ERDÉLI SZITTYÁKRÓL, mellyeket Székelyeknek hívunk Titulus IUI. SzÉKELYEK KIVÁLTKIPPEN VALÓ NEMESSEK, SZÍTVA BELI NÉPRŐL, AZ Ő első Pannoniába be jövésekben támattak, vagy nemzettek, mindenestől fogva külömb törvínnek és szokásnak örülnek, hadi dologba bölcsek, kik öröksígét és tisztét nemzetsígre és nemzetsígnek ágazatira régi szokások szerint osztnak köztök. Ezeknek díok húszon öt forintot tészen. Nyelve válcsága kedeg tizen harmad fél forintot. Capitalis sentencia kedeg Székel ellen az önnen espányok előtt húszon négy giráramegyen, ugyan annye forintot ki tészen, öröksígét is az sentenciázott ember el nem veszti, hanem magzatira és attyafiára száll. Fejét is hűtlensíg dolgától és büntető vétkektől el válva éppen meg tartja. Az ő törvin székekben kedeg minden girát ötven pinzzel szoktak le tenni. Továbbá minden dologban az sentencia ki mondásnak utánna az espán és az vice espán az ő bíró részeket (még ha az más fél meg egyenesednék is) meg vehetik. Továbbá öröksíg felől ha mi per indul, ő köztök három forintnak felette, az szokott kérdéseket meg tartván, Király udvarába vehetik, nyilvábban való meg hányás vetésre. Ez országnak egyéb törvínyei csak ő köztök valók, azírt nem szüksig több magyarázatra, WERBŐCZY harmad Decretomának negyedik részében. MI LEGYEN AZ HOMAGIUM és hány képpen értessik Titulus V. Az HOMAGIUM KÉT KIPPEN VÉTETIK, EGY KIPPEN MONDATIK TÖRVIN szerint, úgy mint embernek kötísinek és hűsíginek, kivel minden máshoz való hűsígnek felette csak az fejedelemnek tartozik az ember. Másképpen mondatik közönsíges szokással az gyilkosnak feje vakságának. De maga némellyek mongyák az homagiumot az meg ölt embernek diának avagy árának lennie, jól lehet hogy hamis, és nem illendő úgy mondania. Mert az meg holt ember semmi árval, avagy vaksággal meg nem váltathatik és halottaiból fel nem támaztathatik. De az gyilkos hogy meg ne ölettessék és az ő maga fejét, nem azért, akkit meg ölt, szüksig, hogy meg válcsa. És ezt is úgy, hogy ha az bíró kezéből, avagy az ellenkező fél kezéből el szaladand. Mert ha szeműiben az gyilkos meg tartatta tik, és az gyilkosságot szánszándokkal míelte leend, nem az ő maga diát kell le tenni és fizetni, de ugyan fejével fizessen. Azért mi az homágiomot másodszor közönsiggel feje vakságának lennie értjük, WERBŐCZY harmad Decretomának ötödik részében.