Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

HARMADIK RÉSZ EZ ORSZÁG TÖRVÉNYINEK ÉS SZÓRÁSINAK HARMADIK RÉSZÉRŐL KÖZÖNSÍGESÜL Titulus I. ISTENNEK SEGITSIGIBŐL IDE FEL EL VIGEZVÉN AZ TÖRVÍNNEK folyásit, és a sentencianak speciesit, és Király udvarában való külömbsígeket. Immár ez Decretomban való dolognak utolsó és harmadik rísziben szóllok az féle pereknek rendiről és seriessiről, kik apellációnak általa király udvarába vitettetnek és bocsáttatnak. És következvín ez országoknak szokásiról, Dalmáciának, Horvát országnak, Tót országnak, és Érdélnek, tudni illik, kik ez Magyar országnak koronájának birodalma alá véttettenek, és hozzá testesükének, mely szokások az mi törvínyünktől kevéssé külömböznek. Mellyekből sok perek az ő végek szakadása után gyorsabban és nyilvábban való meg látásának okáért az Király udvarába szoktak bocsátnia. És szabad várasoknak is törvényiről és az mi jobbágyink és poraink felől való szokott törvínnek szolgáltatásának móggyáról, mint az ide való következendő titulussokban meg vagyon, WERBŐCZY harmad Decretomának első részében. MlNDEN NÉP AVAGY vármegye, vagy váras ő magától szerezhet é szerzést avagy nem Titulus II. Ez KÉRDÉSRE FELELET, HOGY SEMMI NÉP ÉS SEMMI KÖSSIG SZERZÉST nem szerezhet ő magától valamelynek tulajdon birodalma nincs, hanem más urasága alatt vagyon. De az ő fejedelme engedelmiből szerezhet ollyat, ki sem Isteni törvínnek, sem emberi törvínnek ellene nincs. Úgy hogy az szerzések valami hamissát, és az üdvessígnek ellenkezést ne tarcsanak, se kedeg másnak igasságának nyilván való ártalmát és ellenkezést hoznia ne láttassanak. Honnat jól lehet, az Dalmácia béliek, Horvát országiak, Tót országiak, és erdélyiek dióknak és birságoknak fizetésében és egyéb bizonyos pereknek folyásában is és terminusoknak tartássiban (mint ide alá nyilván meg mondatik) némely némely szokásokban az mi törvínyünktől különbözvín élnek, és élni való hatalmok vagyon és ő magok közt mostan is azokhoz valami hasonlókot az fejedelemnek engedelmiből szerezhetnek és rendelhetnek. De maga ez Magyar országnak közönsíges Decretoma és szerzíse ellen és törvínye ellen, és törvin szerint való végezessek ellen, jószág dolga felől, az Király udvarába, az iudex ordinariusok [rendes bírák] által, kik ki szolgáltatni és ki mondatni szoktanak, semmit nem szerezhetnek, és az szerzésre nincs hatalmok. És ennek tanúságára és jegyére minden perek, kik ő köztök jószág dolgából támadandók, ott az pereket el vígezvín, Király udvarába úgy mint kérdő helre, jobban való értelem szerint meg látásnak és kérdésnek okáért szoktak bocsátnia, hol valami el végeztetik, mindenkor erős lészen, bán és vajda végezésének ellene nem állván. Azonkíppen külömb külömb vármegyében külömb külömb szerzéseket tehetnek, mezőknek, réteknek, erdőknek, folyó vizeknek őrzísíről, és molnoknak állapattyáról, és jövedelmiről, és egyéb ez féle dolgokról. Sőt terminusoknak is és folyássoknak meg tartássiban, tudni illik, hogy itt rövidb és ott hosszabb folyással végeztessék el az per, mely az vármegye székin az vármegye espánnya előtt támad ő köztök egyenlő végezessél meg erőséjtetik. De maga ez egész ország Decretomának és az Király udvarának helin hagyatott szokásának (mely az ítíletben szokott meg tartatni) ellene és küssebbülísíre az szerzísek soha nem lehetnek. És az ő efféle szerzések csak ő köztök erős. Mert egyéb kívül való szemilyeknek és egyéb vármegyebeli nemesseknek, kiknek ő köztük öröksígek nincsen, egyéb ország bírái előtt, jelesben Király udvarába, ez ország Decretomi szerint ítílnek, és ezen módon az szabad várasok is és minden tartomány, sőt még az kalmárok is, szabók, szűcsök, vargák, tímárok, és egyéb míes emberek az ő céhekben és ő köztük szerzéseket szerezhetnek az ő fejedelmeknek engedelmiből, csak hogy ez féle szerzísek igazak, és tiztessígesek legyenek. Mellyeknek mint fellyül is meg mondatott, csak ő köztük vagyon erejek. Ez féle szerzéseknek kedeg kell lennie és megerőséjtenie a népnek nagyobb és méltóságosb felével. Mert ezen kívül nem mondatnak népnek, és közönsígnek szerzésének. Ha kedeg az nép két felé oszlatnék, tehát az jobb és méltóságosb félnek szerzése lészen erősb és jobb. Jobb félnek kedeg mondatik az nép között a mellyik félben méltósággal és tudománnyal jobbak és jelesbek vadnak, WERBŐCZY harmad Decretomának második részében.