Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

MI LEG YEN AZ repulsio és annak móggyáról, és büntetéséről Titulus LXXIII. AIERT AZ SENTENCIÁKNAK ÉS EGYÉB TÖRVINBÖL JÖTT végezéseknek execuciójakor [végrehajtásakor] a perben meg győzettettek és fogyatkoztak által valamely erővel való hátra űzés szokott következnie, és lennie. Azért az repulsióról itt e helyen revideden szóllok. Hol meg kell érteni, hogy repulsiónak mondatik az, mikoron az mely fél perit meg nyerte, és az bíró sentenciájával igaz tételre menne, de az meg győzött fél hátra űzi. Mely repulsio jól lehet, az ő ügyének erejéből nem törvin folyásnak, hanem inkább az ellen, nyilván való ellene állsának lennie ítütetik. Mert minden pernek el vígezésének és el múlásának és az bíró által immár el végezett sentemciának ki mondásának utánna tőrnek ki vonyásával, avagy egyéb féle fegyvernek mutatásával szokott lennie. Mert kedeg ez régi szokásból származott közínkbe, azért valami törvényünknek részéből ez féle helin hagyatott régi szokásunknak általa be hozattatnak lennie tulajdonéjtatik. És akár mely pernek el végezésének utánna eccer és nemtöbbször szenvettetik lennie, és következnie. Mely repulsio hogy ha tétetik, az a ki az repulsiót tötte, egy gira arannak fizetésén marad, ki hetven két forintot tészen, melynek két rísze az bíróé, és harmada az nyerettessé. Másodszor kedeg, ha ugyan azon egy perben repulsio títetnék, abból a másod repulsióból nyilván való örök hűtlensíg következik, a mint az mi közönsíges Decretomunkba is meg vagyon, WERBŐCZY Másod Decretomának hetven harmadik részében. REPULSIÓRÓL VALÓ articulusnak meg magyaráz attya, mely az közönsíges Decretomba be írattatott Titulus LXXIIII. DE ITT EZ ARÁNT ESZÜNKBE KELL VENNÜNK, HOGY AZ REPULSIÓRÓL való articulusban, mely az közönsíges Decretomnak rendiben írattatott, ez el végeztetett, hogy az repulsio mezéjtelen fegyver által, avagy ki vont fegyverrel lehet, és az szomszédoknak, és határosoknak neveit, kik az execuciónak [végrehajtásnak] idejekort az ki adatott sentenciával, Király avagy nádor espán és egyéb biztonságos helnek emberivel jelen lesznek az repulsióról való rektoriakba, az az választ levelekben be írattassanak. Azért némely vetélkedők és peresek közt valami kárhozandó gonosz szokás támadott, hogy az pernek nyerőjét az sentencianak execuciójában fegyvernek ki vonyásával, avagy mezéjtelen fegyvernek mutatásával nem akarják hátra űzni, hanem gondolatos okossággal, fa pálcával avagy vas bozogánnyal és azonközbe fenyegetéssekvel és emberi seregnek rettentésével hátra űzik, és a sentenciát az törvínnek itileti szerint nem engedik el járni, és véghez menni. Kik annak utánna az ő bírájok előtt azt felelik, hogy az repulsio nem tétetett volna, és hogy az mezéjtelen fegyvernek mutatása avagy fegyvernek ki vonyása amint az Decretom tartja, ez execuciónak idejekor nem lött volna. Az határosok és szomszédok ellen is kedig gyakran sok ki vételt tesznek, hogy imez nem szomszéd, amaz kedeg nem határos volna, és ez féle sok patvarokkal az igaz ítíleteket el fordéjtania és az törvínnek folyását meg háboréjtania igyekeznék. Honnat meg kell érteni, hogy az Decretomnak rendiben meg nem találtatik, sem kedig meg nincs írván az repulsiót más képpen lenni, hogy ne lehessen, vagy nem kellene lenni, hanem kivont fegyvernek ki vonyásával mezéjtelen fegyvernek mutatásával. De csak ez vagyon ott az Decretomba, hogy nem embereknek seregével és hatalmas kezekkel, hanem csak mezéjtelen fegyver által, avagy ki vonyott fegyvernek általa lehet meg az repulsio. És ez is ennek okáért, mert az meg győző és az győzettetett valamely sentencianak avagy az törvinböl jött el végezésnek execuciójakort embereknek nagy sokaságával, gyakorta kedeg hadi készülettel egy más ellen viaskodván ellene állani, és kegyetlenkedni, és az felek közt nagy veszedelem szokott vala következnie, úgy, hogy ha az felperes történet szerint el szalatt volna, és az meg nyert jószágnak uraságában magát helheztette volna, az meg győzetett kedeg ha az fel perest meg győzhette volna és az execuciótól el űzhette volna, ez féle erővel és vakmerősíggel való el űzésért egy gira aranyon maradott. Hogy kedeg ez féle éktelensíg közzülünk ki vétetnék, el végeztetett, hogy ne legyen szüksig valamely execuciót embereknek seregével és hatalmas kezekkel tennie. De az repulsiónak tételére csak az tulajdon ki vonyatott tőrnek mutatása elég legyen. Azért az repulsio valamikíppen lészen, vagy tőrnek mutatásával, vagy ki vonásával, vagy bottal, akár kedeg bozogánnyal, avagy népnek sokaságával, vagy csak fenyegetéssel és rettentéssekkel, hogy az execucio meg bántassék, mindenkor repulsiónak ítütetik. Az szomszédoknak kedeg és határosoknak nevei azért írattatnak vala meg, hogy az repulsiónak terhében valami csalárdság ne lehetne. Mert régenten minden hátra űzők vagy repulsio tévők egy gira aranyon kárhoztattanak, és gyakorta az meg győztetett al peresnek, minden fiainak, mind attyafiainak, feleségének és leányinak nevei be írattattak az relatoria [jelentés] levélben, és ezenképpen az repulsiónak terhe annyira nevekedett, hogy az fő képpen való derék pert gyakorta sokkal fellyül múlnia és haladnia láthatnék. Mely éktelen szokás ez mi időnkbe le tétetett, és valamennyin az meg győzettetett szemílyek vadnak és az hátra űzők, az egy törvinböl jött repulsióért mostan csak egy gira aranyat fizetnek. De maga mind az által a meg nyert falunak szomszédinak és határosinak nevei most is meg írattatnak, hogy az Király, avagy nádor espán, és egyéb bizonyos helnek emberiajándokkal, vagy engedelmessíggel el hitettettek és el csalattattak az törvin szerint való execucióba, kit az ő hitekre bíztak, az repulsiót lennie ne mondhassák, még ha nem volt is, és hogy ez által valakit hűtlensígnek nótájával ne kárhoztathassanak. Ez féle csalárdsággal kedeg, avagy ehez hasonló dolgokkal az törvínnek folyássá és törvén szerint való végezésnek execuciója meg nem háboréjtathatik. Mert az közel való szomszédok és határosok nem mindenkor találtathatnak honn, és a törvin szerint való execucióban mindenkor jelen nem lehetnek. Ha kedeg az győző fél az meg