Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
KIRÁLYNAK KEGYELME AZ meg sentenciázott embernek mit használlyon és az itilt ríszekröl Titulus LVII. KEGYELEM AZ FEJEDELEMTŐL SENTENCIÁZOTT EMBERNEK NEM DIÁRÓL használ, sem jószágának harmad részéről, ki az peres félnek jutna, hanem csak az ő fejének meg szabadulásáról, ez is penig úgy, ha esztendeig peresével meg igyenesedik. És továbbá jószágának a két részétől az ki a bírónak jutna, nádor espán székin kedeg nem használ az jószágnak két részéről is, mert az nádor espánt illeti. Nótába kedeg az ki vagyon, annak jószágában semmi rísze nincs az peresnek, mert mindenestül Király adománya alatt fekszik. De az mely nota [hűtlenség] másod repulsióból következik, annak jószágának harmad része örökké az peres félé, két része kedég Királynak örök adománya alatt fekszik. De az fel peres is ha esztendeig az sentenciában el nem jár, osztán az al perest sem személyében, sem marhájában meg nem bánthatja, vagy tarthatja, de ha akár az sentencianak terhének be tételére, haladék nélkül való hivatallal rá híhattya, kinek haladék nélkül azon egy terminuson törvin szolgáltatik. Hogy ha az al peres fogságának általa bíró kezébe esik, tehát az Király kegyelme immár az fogságban valónak semmit nem használ. De minden szabadulása csak az peres fél kezében függ. Nem kételenéjthetik kedeg az perest az békessígre. Ebből vagyon, hogy ember illyen szüksígekor minden jószágát még fiának és attyafiának ellene is el adhattya, WERBŐCZY másod Decretomának ötven hetedik részében. MIKORON ÉS MIKÉPPEN tartathatik meg az capitalis sentenciában az al peres Titulus LVIII. SENKI AZ PERESEK KÖZZÜL AZ PERES FÉLT CAPITALIS SENTENCIANAK [halálos ítéletnek] erejével, mely az félnek nem menetiről és jelenéséről származott és hirdettetett, az sentencia levélnek szerzése és pecsétlése előtt, és az fel peresnek kezébe adásaiglan szeműiben meg nem tarthatja. De meddiglen az per non venit sentencián való levelek az bíró kézinél lísznek, az al peres mind az bírót az sentencia levélnek ki adásától, mind kediglen az káptalant avagy konventet, a melyre az levél szól, el járásától mindenkor el tilthatja. De maga az tilalom lévén az bírónál, ez féle sentencianak terhét mindjárást le tennie és az fel peresnek kérdésére felelni tartozik. Az capitalis sentencianak dolgában kedeg ez feleletnek általa és az két félnek allegációiból és törvin szerint való folyásból, az bíró által ki mondatottból mindjárást és leg ottan az al peres ha szemílye szerint jelen leszen, minden sentencia levél nélkül az fel peresnek avagy az ő prókátorának ki 1 rísére, az bíró által meg fogattathatik és az fellyül meg mondott rend szerint tartathatik és büntettethetik, az nemessígnek szabadsága ellene nem állván, WERBŐCZY másod Decretomának ötven nyolcadik részében. MI LEGYEN ÉS MIKORON ENGETTESSIK meg az ok szerint való maga mentis az iudiciális levélben, kit bele szoktak írni Titulus LIX. Az IUDICIÁLIS LEVELEKBEN, MELLYET MIND KÖZÖNSIGGEL BÍRSÁG LEVÉLNEK hínak, ez clausulát. Ha magát bizonyos és okos okból meg nem mentheti, azért szoktak bele írnia és az sentencia levelek is, az mellyek annak utánna az iudiciális levélből írattatnak, az octavának, avagy rövid törvínnek vígé felé ki adattatni, és az peres félnek kezébe adni szoktanak, hogy bizonyos maga mentése elő hozatván, az pereseknek valamellyik hertelensíggel avagy nyilván az ő jószágától meg fosztatni, avagy fejével büntettetnie ne látassék. Honnat az bizonyos okokból való maga mentés az, és meg engettetik, mikoron a fel peres avagy az al peres, avagy az ö prókátora házától az octavára, vagy revid törvínre indulván, el akarna mennie, és az ő el menetinek utánna ő maga avagy lova betegsíge miatt és szegínsíge miatt ha mást nem vehet, vagy nem fogadhat, vagy víznek ki áradása miatt, vagy ellensígnek vagy latroknak kezébe esése és fosztása miatt, avagy meg sebesedik és meg ölettetik, és ez féle hasonlatos dolgokban meg hántatván késik meg, az iudiális leveleknek és sentenciáknak terminussára és ki adására az ő bírájának elejbe nem íme és nem mehetne, az féle maga mentő, az iudiciálisnak és az sentencianak terhétől meg menekedik. Csak hogy az maga mentés bizonyos tanúsággal meg bizonyíttassék, és csalárdságból hozatottnak lennie ne láttassék. Mert máskíppen ha az sentencianak terhe le nem tétetik, és meg nem fizettetik, az fellyül meg mondott képpen az executio utánna következik és az al peres (mint fellyül is meg vagyon) ellene nem állván az nemessig szabatságának, fejével fizet, WERBŐCZY másod Decretomának ötven kilencedik részében.
