Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

MIKÉPPEN KELL AZ FIAKNAK és leányoknak és az atyafiaknak részeit az sentencianak execuciójakor ki szakasztani Titulus LX. HoGY MINDEN SENTENCIÁKNAK EXECUCIÓJAKOR MINDENEKNEK ELŐTTE valamely meg sentenciázott al peresnek, fiainak és leányinak részeit, ha meilyek az sentencianak előtte az termíszetnek dolgában nemzetiének és származtanak, nemzetsig szerint való atyafiak részeit is, és egyebeket, akár kikét, kiknek az al peressel osztatlan jószágok vagyon, ki kell szakasztani és ki rekeszteni, az al peresnek részétől. És csak azt az részét, a ki al peresnek szeműire jutna, a bíró, és az peres fél közt, az fellyül meg mondott képpen meg kell osztani. Az ingó marhákból kedeg mind fiak, és leányok, és mind az felesége is az meg sentenciázottnak [elítéltnek] az ő részeket az bíró embere által, a ki az execucióra [végrehajtásra] ki választott, és bocsáttatott, meg kell adni. Mert az fiú az attya vétkeírt és az atya az fiú érdeme szerint való vétkeírt sem szeműiben, sem jószágában, avagy egyéb marhájában nem szokott kárhoztatnia. Az jószágból kedeg az leányok az ő részeket külömben meg nem vehetik, hanem ha az jószágban a leányoknak nyilván való uraságát lennie meg mutattyák. Az ő felesége kedeg az ő jegy ruháját és ajándokát mind az ő fiaitól, mind kedeg attól, az ki az ő ura jószágát bírja, az ura holta után meg veheti, mikíppen az első részében is az Decretomnak, ahol az jegy ruha dolgának meg fizetéséről szólánk, nyilván meg jelentetvén vagyon. WERBŐCZY másod Decretomának hatvan részében. IDŐKÖZBEN VALÓ PEREKBEN meg holt atyai avagy atyafiúi jószágnak becsüléséről Titulus LXI. HA VALAMELY NEMES EMBER VALAKI ÁLTAL JÓSZÁGNAK EL FOGLALÁSÁÉRT, avagy egyéb dolgokért, kik nagyobb hatalom dolgát illetik, melyben capitalis sentencia [halálos ítélet] avagy feje válcsága szokott jőnie, Király udvarába hívattatik, és az pernek el végezésének előtte, időközbe meg hal, tehát az meg holt nemes embernek fia avagy attya fi, az kire az jószág száll és az per is következendőképpen ez országnak szokása szerint arra száll, és egyéb terhén nem marad, hanem az atyai és atyafiúi jószágnak böcsin, és annak felette az gonoszul el foglalt jószágnak meg adásán és az kár tételnek meg fizetésén, ha az károknak mennyisige az hivatal levélbe meg jelentetett, és az sentenciát per non venienciam [ítéletet meg nem jelenés miatt] aggyák ki. És mindeneknek előtte kedeg az peresnek az ő ríszét meg kell adni, és az meg holt embernek maradék jószágát az fel peres közt és az bíró közt egyenlő képpen meg szokták osztani. Ha kedeg az sentenciát az két fél feleletinek általa mongyák ki, tehát az kárt hitivei veheti meg, WERBŐCZY másod Decretomának 61 részében. AZ FIAK AZ ATTYOK SENTENCIÁZÁSÁNAK előtte és utánna kik születtettek mi kippen következnek az attyok jószágában Titulus LXII. HoGY AZ FIAK ATTYOKNAK SENTENCIÁZÁSÁNAK ELŐTTE KIK SZÜLETTEK, mind az önnen részeket szabadon bírhattyák, mind az attyok részét, az bíró, és az peres fél kezéből mindenkor, mikor akarják, hozzájok válthatják. De az kik az sentencianak és az execuciónak utánna születtek, semmi közök nincs ez féle jószághoz. Ezt meg kell tudni, hogy az fiak közzül némellyek fogantattaknak, némellyek születtetteknek, némellyek kedeg attyok halála után valóknak hivattatnak. Fogantattaknak mondatnak azok, kik az fírfiúnak, és az asszony állatnak törvin szerint való házasságából, az anyának méhében származtak és kik meg nem születtettenek, kiknek természetik az, hogy az fogantatásnak idejétől fogva, melyet az ő szülése meg ítíli, kiknek egyenlő igasságok vagyon az született és élő fiakkal. Attyok után valók kedeg azok, kik az attyok el temetésének utánna törvin szerint születtettnek. És meg jegyezvén mondom törvin szerint valónak, mert ha az szülés az fírfiúnak el temetése után tíz hónappal lenne, tehát az kis gyermekese igazán és törvin szerint nem mondatnék attya temetése után törvén szerint valónak lennie. Mert az ő meg holt férjének nem igaz házasságából és magvából, de inkább az asszonyállatnak paréznaságából ez világra származottnak lennie mondatik, és mind ezek, mind az fogantattak, mind az születtek, mind kedeg temetéssé után valók, kik törvin szerint valók, és igaz házasságból nemzettek, az atyai jószágban mindenkor egyenlő képpen következnek, WERBŐCZY másod Decretomának hatvan kettődik részébe.