Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Borsod megye 1773-1808 (Budapest - Miskolc, 1991)
Bevezetés a "Magyarország történeti helységnévtára" című sorozathoz
Az első katonai térképfelvétel és Lipszky térképei alapján a XVIII. század végi állapotnak megfelelően kerülnek visszaszerkesztésre a múlt század 70— es éveiben publikált, községhatáros, 1 : 144-000-es méretarányú megyetérkép-sorozat darabjai, igyekezvén eleget tenni mind a térképészeti pontosság, mind a történeti hűség követelményének. Sajnos a pusztákat ezeken a lapokon csak pont jelöli a tényleges kiterjedés helyett. Az ebből adódó lokalizációs pontatlanság és időbeli eltérések kiküszöbölésére azonban nem áll rendelkezésre megfelelő forrás. A helységnévtár szerkezete, Az adatközlés szerkezetének kialakítását döntően meghatározta, hogy az adatközlés módja feldolgozott forrásaink más-más szempontok szerint írják le ugyanazt a területet. Míg a népszámlálás (n) nagyobb egységekbe összevonva, addig a Pfarrtopographie (p) a lehetséges mértékig részletezve adja a lakott helyek leírását. A birtokosösszeírások (b, B ) a területi egységeket regisztrálják függetlenül a lakottság vagy lakatlanság tényétől, olykor olyan neveket is közölve, amelyek egyetlen más forrásból sem ismertek. Vályi (V) és Lipszky (L) a települések és területek leírására egyaránt törekszik, utóbbi csak térképén kötve egymáshoz az önálló névvel rendelkező területet és a rajta lévő, önálló névvel rendelkező külterületi lakotthelyet. /9/ A források szemléletbeli különbségéből fakadó eltérések közös nevezője a terület, a földrajzi helyzet, ezért a megye egészét a Tabella Locorum (t) által közölt járási beosztás szerint írjuk le. Járáson belül a községek betűrendjében következnek egymás után a térképen önálló határral ábrázolt területek, amelyeknek adatait vízszintes vonal választja el. Az így kialakított egységekben felsorolt települések, puszták tehát egy lehatárolt területen helyezkednek el és - néhány felderíthetetlen esettől eltekintve - a térképen is jelölve vannak. Mérlegelve az adatközlés céljait és a használhatóság szempontjait, az összegyűlt információkat táblázatokba foglaltuk, mivel ez a forma úgy biztosítja az azonos adatok egymás alá kerülését és az összetartozó adatok egymásmellettiségét , hogy ugyanakkor meghagyja az egy településre, pusztára vonatkozó információk együttes szemléletének lehetőségét is. Mivel célunk volt az egy-egy egységre vonatkozó információk közlése mellett a felhasznált források forráskritikájának elősegítése is, ahol egy adat több helyről is származhat, a fentiekben megadott betűjellel kódolva jelöljük eredetének helyét. Ezzel egyrészt megfigyelhetővé válnak egyes források regisztrációs sajátosságai, másrészt a keletkezésük eltérő időpontja miatt időközben bekövetkezett változások is. Az adattár felépítése az oszlopok sorrendjében a következő: 1. Sorszám Megyénként 1-gyel kezdődő folyamatos sorszámot kap minden egység: helység, puszta és külterületi lakotthely egyaránt. Erre történik utalás a mutatókban . 2. Név A rovatot végig nagybetűkkel írt névforma nyitja, ami nem más mint a névváltozatok alapján képzett legteljesebb névalak mai helyesírással leírt formája. Ez szerepel a térképen és az eltérő alakokról erre történik utalás a névmutatóban. A képzett névforma után lévő zárójeles kereszt (+) arra hívja fel a figyelmet, hogy az adattár közlésein túlmenően magyarázatok, észrevételek találhatóak a jegyzetek között, az adatközlésnél használt tételszámok sorrendjében. A képzett névforma után megtalálható az anyaggyűjtés forrásai által használt nevek betűhív leírása, a forrás betűjelének feltüntetésével. Az itt
