Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)
A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - 1849-1950
vármegyei irataiban mérsékelten, az 1890-1902 közöttiekben igen jelentős mértékben selejtezést végzett, ennek következtében utóbbi időszak irataiból alig 1-2 db maradt meg. A levéltárban végzett hivatalos munkák közül 1938 után jelentős feladat volt a zsidó anyakönyvekből kiállított kivonatok elkészítése, e mellett hagyományosan a legnagyobb munkát az utólagos anyakönyvi bejegyzések és kiigazítások bevezetése, az anyakönyvi előadói munka, valamint a köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek mutatózása jelentette. A levéltár számára terjeszkedési lehetőséget jelentett, hogy a vármegyei múzeumot az I. bécsi döntés után a borsi Rákóczi-várkastélyba költöztették át. Továbbá ekkor az udvarra néző folyosó egy része is kihasználatianul állt. A magyar levéltárügy történetében az első átfogó, minden levéltárra kiterjedő törvénytervezetet a II. világháború idején dolgozta ki a Magyar Országos Levéltár, melyet Jánossy Dénes főigazgató 1943. decemberében véleményezésre elküldött Meczner Tibor főlevéltárnoknak is, melyre 1944. januárjában válaszolt Zemplén vármegye főlevéltárnoka. Ebben kitér arra is, hogy az I. világháború utáni létszámcsökkentések miatt a levéltárban nem dolgozott egy 7 eden egy, a vármegye által fizetett munkaerő sem, holott szükséges lett volna a főlevéltárnokon kívül allevéltárnok és ügyviteli munkaerő alkalmazása is. 1944 őszén, a front közeledtével Meczner Tibor és Kocsis István levéltári magánalkalmazott a felekezeti és állami anyakönyvi másodpéldányokat, a titkos letéteket, a nemességi iratokat, a Rákóczi-kori és Kossuth iratokat, valamint egyéb, fontosabb ügyiratokat ládákba helyezte és Szabolcs vármegye októbertől 1946. januárjáig itt őrzött levéltári anyagával együtt
