Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - 1849-1950

helyisége a levéltárban volt, amellyel térben összefüggött a múzeum két helyisége. Ebben az időszakban a főlevéltárnokon kívül más tisztviselő nem dolgozott a levéltárban, ugyanis 1920 után az allevéltárnoki és írnoki állást is megszüntették. Az iratok az I. emeleti Archívum 5 helyiségén kívül az előtte lévő, belső udvarra néző, ablakokkal ellátott, fűthető folyosón voltak elhelyezve, valamint ,,két ablaktalan, sötét fülke" állt még a levéltár rendelkezésére, az egyikben a Bachkorszakbeli töredékes vármegyei iratanyagot, a másikban a sátoraljaújhelyi főszolgabírói hivatal régebbi iratait tárolták. A levéltár a megye közigazgatási irattárától 1902-vel bezárólag vette át az iratokat, de a megye szervezeti szabályrendelete az iratok levéltárba adásáról nem rendelkezett, és a főlevéltárnoknak az irattárral szemben nem volt hivatalos jogköre. A vármegyei iratokon túl ekkor már a levéltárban volt Olaszliszka és Tarcal községek régi iratanyaga az 1870-es évekig, valamint beszállításra várt Tokaj, Tállya, Tolcsva és Mád régi községi levéltára. Ekkor a levéltár még nem vett át a vármegye szervezetéhez nem tartozó hivataltól, intézménytől iratokat, de gyűjtőkörét kiterjesztette nem közigazgatási eredetű iratokra is, így örökletétként őrizetében volt a Viczmándy és Dókus család levéltára, valamint a Barkóczy-Szentiványi család levéltárának töredéke. Ideiglenes letétként őrizte a Meczner család levéltárát és presbitériumi határozat alapján az újhelyi református egyházközség levéltárát. Ezen kívül letéti okmányok találhatóak még az ún. titkos letétek levéltári gyűjteményében. Meczner főlevéltárnoksága idején nem volt selejtezés, a jelentés szerint azonban a korábbi főleveltarnok (Bodeczky Ede, vagy Dongó Gyárfás Géza idején) az 1870—1890-es évek