Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

Januar 24-én feljelentette. Kassay azonban pár nap múlva azt vallotta, hogy ezzel az egésszel meg akarta tréfálni Sztankót, aki egyedül hagyta az osztrák katonasággal, akik valójában semmit sem vittek el a levéltárból. A további vallomásokból az is kiderült, hogy a város második megszállásakor (1849. február eleje), amikor Pergen tábornok csapatai állomásoztak Ujhelyen, Kassay elhagyta a levéltárat és 3 napig Vilyben tartózkodott. A vizsgálat eredményeként április 2-án Kassayt elmarasztalták és felmentették a hivatalvezetés alól. Kassayt Kozma Miklós követte 1849. május 8-ától, ő azonban sokat betegeskedett és hivatalát sem sokáig látta el, ugyanis 1849 őszén meghalt. Sztanko Lászlót is elmarasztalták, mivel cserbenhagyta hivatali felettesét, majd őt május 8-án váltották le a lajstromozásban tapasztalt elmaradások miatt és büntetésből mindkettőjüket a levéltári lajstromozás hátralékainak csökkentésére utasította a megyei bizottmány, amely büntetés a szabadságharc bukásáig maradt érvényben. A segédlevéltárnoki poszt betöltéséről az 1849. május 15-én kezdődött, gr. Andrássy Gyula főispán elnökletével megtartott bizottmányi ülés döntött, ahol 5 jelölt pályázott e posztra. A szavazás során az első körben Gőcze Tamás (a későbbi levéltárnok) kapta a legtöbb szavazatot, míg a második Eperjessy István lett. A második körben azonban, ahol már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehetett újra voksolni, Eperjessy István nyert, így ő lett a segédlevéltárnok, és másnap közkívánatra a főispán tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki.