Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - 1849-1950

1849-1950 A szabadságharc bukása után az újonnan felálló császárikirályi megyevezetés meghagyta hivatalában Kozma Miklós főlevéltárnokot, aki rövidesen, 1849 őszén meghalt. 1849 szeptemberében gr. Szirmay Sándor kassai kerületi főispán Sztanko Lászlót nevezte ki segédlevéltárnokká, majd Dráveczky Alajos megyefőnök megbízta a főleveltarnok helyettesítésével. 1849 decemberében azzal a kéréssel fordult a megyefőnökhöz, hogy miután a főleveltarnok munkáját végzi segédlevéltárnoki fizetésért, rendezzék fizetését és addig, amíg a levéltárnoki állást megkapja, járjon neki a magasabb fizetés. A megyefőnök december 12-én jóváhagyta kérését, így viszszamenően megkapta a levéltárnoki fizetést, addig, amíg alkalmazása ügyében intézkednek. Sztankót végül kinevezték Zemplén vármegye levéltárnokává, későbbi hivatali elnevezése császári-királyi megyei levéltárnok volt (K. k. Comitats Archivar). Ezt a posztot 1854—1855-ig tölti be. Levéltárnoksága alatt csonkították meg az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc alatt keletkezett megyei iratokat. 1850-ben felsőbb utasításra, Kassára, a császári-királyi kerületi parancsnokság polgári osztályára szállították az 1848/49. évi bizottmányi jegyzőkönyvek eredeti példányait, valamint a Batthyány-kormány, az Országos Honvédelmi Bizottmány, valamint a Szemere-kormány több rendeletét. Ezek később sem kerültek vissza a levéltárba, bár 1850-ben és 1851-ben a jegyzőkönyveket Sztanko visszakérte, hiszen ezekben nemcsak „forradalmi", hanem más politikai és közigazgatási ügyek is fel voltak jegyezve, amelyekre a megyének és magán