Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

s bizodalmunk oszlopához, Nagysághodhoz szomorú és siralmas sorsú neveletlen édes árváimmal alázatossan bátorkodom folyamodni, s illy országos sűrű gondgyaiban is terhelni kénteleníttetem. És ha szintén nem jelenteném is, Isten és ez Haza lakossi s nem külömben Nagysághod előtt is nyilván való dolog: Miképpen az eő kegyes együgyű szelídségével mindeneknél jó emlékezetben forgó édes Urammal az idegen Nemzetnek erőszakos törvénye által miként nyomattatánk le minden jószágunk és ez Diósgyőri Dominium el vételével, az után ez mostan folyó idő és Kegyelmes Urunk fegyvere terjedéssévei ezen az tájon hertelen interveniált alkalmatosság által némelly ragadozók által (midőn már Ónodi Kapitány Néhai János Deák Uramtul

1 protection! volt is), itt ez pusztás Diós Gyeőri Várban fel verettetvén javaimban praeda hányatatván s szép lovaim el vitettetvén, életben is alyig gyermekimmel edgyütt maradtam.

2 De mindezeket felyűl muló leg kesservessebb szomorúságot szülő s el felejthetetlen gyászt reám s neveletlen édes árváimra borító, édes Uramnak hertelen interveniált halála után, még hideg tetemét sem takaríthatám el, midőn kesserves boszszontatással ilettettem s ma is sokaktul szomoríttatom kesservessen; és jóllehet az Prorogata

3 Kegyelmes Urunk kegyelmességébűl meg van, de úgy látom, annak kevés hasznát vehetem. Az Nemes Vármegye limitatiója szerint is teőllem négy katonát kívánnak ez semmirekellő puszta jószágtul s úgy tudom, efféle dolog iránt is, ha kiknek uroknak ez haza igaz ügyében s hűségében interveniált halála, esztendeig semminemű terheltetéssel Kegyelmes Urunk résolutiója szerint nem aggraváltathatik. Ez is lelki és szívbeli szomorúságomot nem utolsóképpen neveli, hogy némellyek s nem kevessen pedig, édes Hazánk s Nemzetünk ellensége pártján lévén, feleségek s cselédek minden jószágokat ugy bírják, mint ha tellyességel édes Hazánk igaz ügyében volnának hűségessen foglalatosok. Isten s világ előtt az nyilván való dolog pedig, hogy valamiolta az én édes Uram az idegen Nemzett közzül ki vehette magát, ez haza ügyében igaz teökélletességével, tehetsége szerint hátra nem állott, hanem igaz magyar vérbül álló hűségét meg tartván, abban is végezte el életét. Még is ez semmire kellő puszta jószágban csak bizonytalan állapottal és mint egy ágrul hertelen elrepüllő madár, úgy tartatom az én édes neveletlen s szomorú kesserves állapotú árváimmal edgyütt, és az melly részeket az Szepessi Camara el nem adott, vagy zálogossított volt is, rendeletlen utakon s módakon mások bírják. Noha Isten s világ tudgya, hogy az én édes Uram Néhai nagy emlékezetű elei nem idegen úton jöttének ezen jószágban s nem teörvénytelenül bírták ennyi száz esztendőktül fogvást, hanem igaz úton. Nem is volt soha az királyi birodalomnak olly behunt szemű fiscusa, hogy birodalmában meg szenyvette volna az elébbeni urakat. Én azért ezen praemittált szórnom s kesserves injuráltatásom iránt az Élő s igaz ügyű árvák Istenének Szent nevére, az Idvezítő Jesus Christus drága sebeinek érdemére és ez édes Hazánk s Nemzetünk dol-