Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

Tovább folytatva a statútumok sorát, már 1722-ben intézkedés történt a vidéki borok behozataláról is. Kivizsgálás tárgyát képezte az, hogy honnan és mennyi bort hoztak be és tartottak pincéikben a görög kereskedők, hisz az ilyen borok után adót voltak kötelesek fizetni. 1723-ban ismételten a görög kereskedők azok, akik a statútum alkotás tárgyai. Az ez évi rendelet, illetve a tanács megtiltja, hogy olyan árucikkekkel is kereskedjenek, amelyek „nem valók rendjükhöz és állapotukhoz". 1724-ben a bíró jelöléséről szóló statútum mellett intézkedés történt a Mindszent utcai lakosokról. Ők ugyanis a várostól külön szakadtak és a városnak semmit nem fizettek, ezért úgy kellett őket tekinteni, mintha vidékiek lettek volna. Tudjuk, hogy ez adóbeli növekedést jelentett a város számára. Még ugyanebben az évben statútum született a sertések legeltetéséről és a pincék között lakókról. Ahogy azt már régebben, többször is elrendelte a tanács a város azon lakóinak, akik a pincék környékén rendezkedtek be, hogy késedelem nélkül be kell költözniük a városba. Az ellenszegülők lakóépületeit a bíró földig romboltathatta. 1724 az az év, amikor másodszor is statútum jön létre a bíróválasztásról, s vele összefüggésben a bíróválasztástól való távolmaradásról. Egy statútum erejéig ekkor megemlítetnek a vincellérek is. 1725-ben a nemesek és a jobbágyok teherviseléséről alkotott a város rendeletet, aminek tartalmát a nemesek fejezetben már ismertettük. 1725-ben rendelkeztek még a kémények vizsgálatáról, az egyházi bor jövedelméről és egy készülő pinceösszeírásról, amelyben össze kellett írni azokat, akik újonnan ástak pincét vagy régebben ásottat foglaltak el. A pincék mellett intézkedéseket olvashatunk a házak utáni adóról, a tanítókról és a katolikusokról. 1726-ban statútum született a parlagon hagyott jószágokról, a jegyzői számadásról és főbírói hivatal elfoglalásáról. 1727-ben foglalták írásba a tanács tagjait megillető kiváltságokat, a tisztségviselőkről szóló intézkedéseket és ismételten a borral kereskedő görögökről és zsidókról tudósítottak. Ez utóbbi statútumról röviden annyi jegyezhető meg, hogy a miskolci társadalomban a görögök és a zsidók száma annyira megszaporodott, hogy a szegénység saját borait már nem tudta eladni. A város bírájának kötelességévé vált, hogy a görögök és a zsidók borának mennyiségét kinyomozza, és e borok után fizetendő adót rajtuk behajtsa. Még ugyanebben az évben került bejegyzésre a szőlőpásztorok fizetése és intézkedés a szőlőhegyek őrzéséről. 1728-ban újból bejegyzésre kerültek a pincék között lakók. Emellett a harangozás díjáról is rendelkeztek. Az 1730-as évek statútum alkotásaiból az alábbi társadalomtörténeti vonatkozású, intézkedéseket emeljük ki. 1730-ban a togátus diákokról és az iskola ügyeiről született statútum. Emellett a város pecsétjéről, a temp-