Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

ségei kényszerítették a város vezetését, hogy az adószedő bírói létszámot emeljék. 1616-ban kincstartó választásra is szükség volt, akinek irányításával történt a város jövedelmének kezelése. 1649-ben az esküdtbírák eltűntek, s helyettük négy kapitányt választottak, akik rendőri teendőket láttak el. A vásárbíró tisztségét 1647-ben említik először. A 17. század 50-es éveiben a főbíró mellett 13 tanácstag, kincstartó, vásárbíró, négy kapitány, nótárius és itt először a város szolgája működött. A török kiűzését követően két egyházfi és a harangozok is a város alkalmazottjai lettek, és ekkorra emelkedett legmagasabbra a tanácstagok száma (18 fő). A fent említetteken kívül a város tisztviselői voltak még a féléves időszakra választott hét kapitány, a város borát mérő korcsmáros, továbbá a tolmács, a borbíró, a ménespásztor, a cselédek, vagyis afutosó kapitányok, a kisbírák, a szolgák, vagyis a darabontok, a hajdúk, a kerülők és más apró-cseprő feladatot ellátó személyzet. A tisztségviselőket és a tanácstagokat élén afódíróval 1692-ig az avasi templomban öszszegyűlt miskolci lakosság választotta minden év Szent György napján. 1692-től mindez megváltozott, hisz ettől kezdve az év első napján közfelkiáltással került megválasztásra a város elöljárósága és tisztviselői. A város elöljáróinak és tisztviselőinek munkaköre a háborús időkben főleg akkor, amikor a lakosság egyszerre adózott az államnak, földesurának, az egyháznak és a töröknek, de még a város kasszájába is - sok teherrel és nagy felelősséggel járt. Éppen ezért igyekeztek távol maradni az újévi választásoktól, ha pedig tisztségvállalásra szólították fel, akkor azt igyekeztek maguktól elhárítani. Ilyen tapasztalatok után 1679-től, aki dfó'bírói kinevezést elutasította annak 200 forintot, aki pedig a tanácsbeli tagságot hárította el annak 100 forintot kellett a város kasszájába büntetésként befizetni. Mindez mind hiába történt, mivel a polgárok inkább kiizzadták a büntetéspénzt a város szükségére, mintsem tisztséget vállaljanak. A város 1686-ban újabb statútum alkotására kényszerült. A közfelkiáltás (suffragium) által megválasztott bírói tisztség elhárítása esetén a tiltakozó személy minden jószága lefoglaltatik. A főbíró és a magisztrátus tagjai a zálogbirtokosok korában, így annak utolsó évtizedében is fizetés nélkül látták el tisztségüket. Kiküldetéseik alkalmával vagy hivatalos időn felüli, fontos munkáknál a város természetben látta el őket, fedezte kiadásaikat. A magisztrátus tagjai közül csak a nótárius kapottfizetést, évi 60 magyar forintot, 12 miskolci szapu búzát és két pár csizmát. Természetbeni ellátást kapott továbbá a tolmács, a ménespásztor, a kerülő, stb. A város háromszori megváltásának időszakában a városi állások illetve tisztségek állandósulása tapasztalható. Pl. Váczi András főbíró 1701 és 1744 között kisebb nagyobb megszakításokkal 13 évig töltötte be ezt a tisztséget,