Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

Szalay András 7 évig, Barkassy András kétszeri megszakítással pedig 15 évig. Hasonlóan hosszú ideig volt főjegyzői tisztségében Vetésy Sámuel. A tisztségek és a tisztségviselők állandósulása ellenére a kincstartóságra, a város pénzügyeinek főintézői állására még mindig nehéz volt embert kapni. A közigazgatási ügyek felszaporodásával új állások is szerveződtek a városnál, így szükségessé vált 1712-től aljegyzőt, majd ügyészt ésfiskálist kinevezni. A korcsmákra két borbíró felügyelete igényeltetett, a vásárok jövedelmét ugyancsak két személy, a két vásárbíró szedte. Az alkalmazottak között volt a katonasággal érintkező s egyben kvártélymesteri tisztséget betöltő tolmács mellett 5-6 szolga, kocsisok, két ménespásztor, két tehénpásztor, kerülők, éjjeliőrök és a város dajkája. A város önállóságának időszakában afőbíró és a tanács tagjai nagyrészben a birtokos nemesség soraiból kerültek ki, akik tisztességes fizetésre is igényt tartottak. Ekkor a főbírónak már 100 forint illetmény járt, a főjegyzőnek 80 forint, és mindkettőjüknek természetbeni ellátmány is (pl. 6 köböl búza és két pár kordován csizma). A Grassalkovich-szerződéssel új helyzet állott elő a város vezetésének szervezeti életében is. A kamaraelnök, városunk új földesura 12 főben maximálta a magisztrátus tagjainak számát. Megszüntette az aljegyzői állást, amelyet csak 1766-ban szerveztek újra. A fiscus, a vásárbíró és a borbíró tisztségeket az uradalom tisztjeire ruházta. A város alkalmazotti rétegéből mindössze három kocsist hagyott meg. A szűkítések ellenére bíróhelyettesi állást létesített, a főbírónak, a tanácstagoknak és a tisztviselőknek előnyösebb fizetést állapított meg. A főbíró, a tanácstagok és a tisztviselők választása továbbra is az újesztendő napján zajlott, de most már az uradalmi prefektus elnöklete és ajánlásainak figyelembevétele mellett. Az így megválasztottak tanácsüléseit 1771-től rendszeresítették, a tanácsbeliek városházán való tartózkodását heti két alkalomban jelölték meg. 1790-ben pedig elhatároztatott, hogy „a tanácsülések kedden és pénteken tartassanak". A magisztrátus, élén a főbíróval irányította városunk közigazgatását, s ennek érdekében statútumokat, helyi rendeleteket alkotott. Miskolc város esetében is az alkotott törvények a város jegyzőkönyveiben kaptak helyet. Persze, ide iktatták be a városi polgárok adásvételi szerződéseit, egyezségeket, megállapodásokat, a várost érintő fontosabb eseményeket, a tisztviselőválasztások eredményét, polgári és büntető ügyekben hozott ítéleteket, stb. Miskolc város könyvét 1554-től ékes magyarsággal vezették. E fontos várostörténeti és kordokumentum első lapjai azonban az idők folyamán elkallódtak. Ténylegesen 1569-től maradtakfenn a városi bejegyzések.

136 136 A jegyzőkönyvek első 30 évének bejegyzései a nagyközönség számára már hozzáférhető. Lásd: TÓTH R, 1990.