Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilégiumokkal nem rendelkező contribuensek
megvált vagy elárverezték szőlőjét, pincéjét. Igya 18. század másodikJelében a városlakó jobbágyok átlagvagyonáról már nehéz beszélni. A termőföldek, a szőlő és pince ingatlanok jelentős hányada a nemesség, a görög és zsidó kereskedők vagy extráneusok kezére került. A továbbiakban a jobbágy családok megélhetési forrása egy-egy darab föld, egy-egy távolabb fekvő szőlő, kivételes esetben kőlyuk, azaz pince és egy viskó. Marjalaki Kiss Lajos kutatásai szerint 1702-ben kb. 300 szántó-vető élt, mint önálló gazda az Avas alján fekvő városban. Ugyanakkor a zsellércsaládok száma kb. 200-ra rúgott. 1702-ben ideértve az iparosokat, kereskedőket és a napszámból élőket is, a családok teljes száma kb. 900-ra szökött fel, aminek csupán harmad része volt jobbágytelkes polgár. Korszakunk elején a Papszer, a Toronyalja, a Mindszent és rövid ideig a Peceszer jelentette Miskolc város zsellér utcasorait. A 18. század közepére a szerek zsellér jellege már megszűnt. Lakóik robotmunka helyett taxát, bérletet fizettek. A legszegényebb réteg a pincék nyomortanyáira szorult ki. 129 Egy 1765. évi uradalmi összeírás szerint 130 Miskolc telkesjobbágy családfőinek (hospes) száma 336, a velük egy háztartásban élő feleségek (hospitissa) száma 375 és a 14 év alatti gyerekek (filis) száma 356 fő volt. Öszszességében 1067 fő az, aki 1197 kapás szőlő tulajdonosa, ugyanakkor a mezőgazdasági munkához használt állatok és a napi élelmezési ellátásokhoz szükséges állatok száma összesen 158 db volt. (Az állatállomány megbontásban: 66 ló, 42 ökör, 39 szoptatós tehén és 11 sertés.) A szántóföldjeik terméshozama őszi vetésből 451 mérő, tavasziból pedig 62 mérő. Mindezen túl 41 szekér szénát is kaszáltak. Az összeírás másik részét a zsellérek adják. Náluk 70 családfő, 68 feleség vagy nőtag, 43 gyerek, összesen 181 fő. Ők is rendelkeznek szőlőrésszel, de valamennyien csak 32 kapás szőlő termését élvezhetik. E kevés zsellérnépség két lovat, 4 ökröt és egy szoptatós tehenet mondhat magáénak. Miskolc város 18. századi jobbágyvilágának egy tárgyi emlékét Bodgál Ferenc találta meg a megyei levéltárban. A levéltár 18. század eleji irataiból csúszott ki egy rovásbot, amire felrótták az írni-olvasni nem tudó embereknek a robotnapok számát. Hogy ez a szokás Miskolcon a 18. században még általános volt, erről a városi magisztrátus 1722-ben kiadott rendelete tanúskodik: „A kovács mestereket hivatván a városházához bíró uram, minthogy levél szerbeli szolgálattal ő kigyelmek is tartozának, mint a többi lakosok, de minthogy mesterségbeli szolgalatjuk szükségképen kívántatik a 129 MARJALAKI KISS L, 1962. 99. p. Lásd még: GYIMESI S., 1967. 481-490. p. és FRISNYÁK S., 1999. 585-602.p. 130 Bm. L. XI. 601. No 34. Conscriptió Regio-coronalis oppidi Miskolcz-1765.
