Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilégiumokkal nem rendelkező contribuensek

ton napjára, hanem Karácsonyra kell adniok a miskolciaknak. A „cives Miskolczienses" számára a király dézsmát 500 frt.-ért történő kiárendálása, úgy tűnik, hogy elfogadható összeg volt. Mindezt abból gondoljuk, hogy a fennmaradt ilyen típusú források többsége a város vezetésének vagy a megye közbenjárásának kezdeményezéséből születtek. Álljon itt példaként az 1702. szeptember 23-án készült Borsod vármegyei átirat, amelyet Telekessy István egri püspöknek küldött városunk, és a város közgyűlésén is kihirdettek. mind annyi változó üdőkben ... kevés hátra lévő Nemesi Szabacságunkban, Király Dézsmás Uraiméktul hatalmasul militaris executióval háborgattatunk, s háborgattatván Sokab a kik Soha sem adtának Dézmát közülünk minden Nemesi szabacságot fére tévén Dézmás Uraimék feles kölcségével Szegénységnek és sok terhel adigállyál privilégium mutatására: Mint hogy pedyk az idegen törvénytelen dolgoknak véghez viteleket Nagyságod intimatiojábul... állítják el követni sokszor írt Dézmás Uraimék, Nagyságodat tartozó kötelességgel alázatossan kérjük, hogy ez olyan Törvénytelen cselekedeteket hazájukhoz és annak Törvényéhez való szeretetitül viseltetvén városunkhoz és jó emlékezető Praedecessorinak Dézsmálásban nyomdokát követni méltóztassék..."

121 Megjegyzendő, hogy sokan azért háborogtak, mert „az elmúlt háborús időkben Leveleik elvesztették". Miskolc városa igyekezett elkerülni a hasonló szituációkat, és ezért ment a dolgok elébe, hogy az egri püspök legyen tekintettel a hasonló eseteknél. Egy tanulmány erejéig Bencsik János volt az, aki Miskolc contribuens társadalmát vizsgálat alá vette a török hódoltságot követő évtizedben. 1688 és 1703 közötti időszakból hat korabeli összeírás faggatásával kísérelte meg a város teherviselő lakosságát bemutatni. A conscriptiok sorrendjében 1688ban 697, 1692-ben 673, 1694-ben egyik alkalommal 690, másik alkalommal 274, 1698-ban 529 és 1703-ban 326 az a nem nemesi lakosság, amely „búzabeli impositio" vagy „ökröknek és teheneknek gazdái" és a „Porció fizetők" listájára került fel. Bencsik János számításaiból és forrásközléséből ismerjük, hogy a lakosság egy hónapos porció összege az 1690-es években kb. 1200 frt. összegre rúgott. A marhás gazdák ezen időszak alatt összesen kb. 300 kereszt búzát voltak kötelesek aratni és keresztbe rakni. A városlakó jobbágygazdák ekkor 400 és 500 közötti ökör és tehén birtokában voltak.

122 A jobbágyi sorban sínylődök között sok volt a kézműves, a pásztor foglalkozásra utaló, de egy-egy nemes zsellérei, szolgái, az árvák és az özvegyek nagy száma is kimutatható a hat összeírásból. 121 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár 775. számú raktári köteg vagy HOM HTD 72.1.34. 122 Mindezek részletekbe menő' táblázatos kimutatását lásd: BENCSIK J., 1991. 119-130. p.