Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A jobbágyvárossá visszahelyezett Miskolc

pedig a rét szűk, kevés szénát terem, úgyhogy a marhás emberek a járó marháinak szénát pénzen kénteleníttetnek venni, teheneit pedig vidékre kelletik adni pénzért teleltettni". Mindkét investigátio utolsó négy pontja a miskolci jobbágyság adókötelezettségeiről szól. így a hatodik és hetedik pontban megállapítást nyer, hogy 1755-től in natura mind a borból, mind pedig a különféle gabonaféleségekből kilenceddel tartoznak a tekintetes uradalom felé. A püspökség számára tizeddel (dézsmával) régebben is tartoztak és most is adnak. Ajándék címén a dézsmaszedők ellátásán kívül semmi sarlópénzt, tyúkpénzt és tollpénzt nem fizetnek a parasztok. A nyolcadik pont megállapítása szerint ekkor egyetlen puszta telek vagy puszta házhely sem volt Miskolcon, ellentétben a 20 évvel későbbi állapotoktól, amit a későbbiek folyamán a 90-es évek összeírásaiból látni fogunk. Végezetül a kilencedik pont egyértelműen leszögezi, hogy „Miskolcz várossá contribuens lakossai mind szabad menetelüek". Az investigátiok mellett sor került az irtásfóldek és szőlőterületek miskolci számbavételére, de nem maradhatott el az egyesek kezén lévő, nem nemesi birtokok úrbéri tabellákba történő felvétele. Az itt feltüntetettek többsége az l/8-ad telket sem ütötte meg. A szomorú helyzet konstatálásából következett, hogy az uradalom átengedte a lakosságnak a nemesektől kiváltott jószágokat is. Mivel így földjük megszaporodott, az 1500 frt.-os évi cenzust 2202 frt.-ra kívánták emelni. A város történeti szakirodalmában ezt nevezzük az ún. Szőllőssy-Jéle úrbéri szabályzatnak. Ez az intézkedés a Grassalkovich szerződéssel szemben súlyosbította a város contribuens rétegének helyzetét. A magisztrátus 1772-ben panasszal élt a kamara felé, hogy Miskolc kamarai, adófizető népe inkább az 1755. évi Grassalkovich szerződés mellett kíván maradni, minthogy elfogadja a Szőllőssy-féle úrbéri szabályzatot. A lakosság és az uradalom közötti egyezség nem jött létre. Éveken, sőt évtizedeken át folyt ez az úrbéri per. Még 1832ben, majd 1841-ben és 1868-ban Borsod vármegye lépéseket tett a végrehajtatlan úrbéri perben, de ezt követően az uradalmi levéltárból nem került többé vissza a megyéhez a tekintélyessé felduzzadt iratcsomó.

84 A Szőllőssy-féle úrbéri szerződés megkötésének halogatásából érthető, hogy a város nagyobb és több terhet nem akart vállalni, mint amelyet a Grassalkovich- szerződés tartalmazott. Persze, az uradalom az újabb és nagyobb hasznot sugalló Szőllőssy-féle úrbéri szabályzathoz ragaszkodott. A város végül soha nem ismerte el ezt a szerződést. így a perre ment ügy a mai napig függőben, befejezetlenül maradt.