Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - Az önállóságért küzdő város

Borsod megyéből sok nemes fegyverrel szolgál és sok élelmet is szállított már az Eger és Szendrő alatt ostromló hadaknak. 1704. június 27-én a sebesültek gyógyításánál érdemeket szerzett miskolci Borbély Andrásnak először 190 majd 45 magyar forint kiutalását rendeli el. Intézkedései folytán indul meg Borsod megye és Miskolc területén a postai ellátás fejlesztése. 1704. október 21-én pl. a posták személyzetének elmaradt fizetését megoldani rendeli, a hiányzó postalovakat pedig pótolni. Az 1705. év dokumentumait tartalmazó másik kötet

71 tanúsága szerint az új év első napján a fejedelem utasítja Szentpéteri Imrét, hogy a nagyszombati ütközetben elesett miskolci katonák családjának a megváltás kölcsöneinek visszafizetése miatt elrendelt quantumból a rájuk eső összeg fizetését időlegesen szüneteltessék. Márciusban a fejedelem Bencsik Jánosnénak 48, Bolhánénak pedig 13 magyar forint adósságát engedteti el, amellyel Miskolc városának tartoztak, azonkívül pedig sorsuk jobbítására egyenként 12 rénes forint kiutalását rendeli el. Az év folyamán a vármegye is gyakorta ostromolja beadványokkal a fejedelmet. Június 30-i beadványában kéri, hogy csak annyi szekeret kelljen kiállítania, amennyit a portaszám után kötelesek. Augusztus 10-én már a megye közterheivel kapcsolatos sérelmeit sorolja fel s azok orvoslását kéri. Jellemző, hogy míg a megyei kérések javarészét a fejedelem visszautasítja vagy csak részben engedélyezi a panaszok orvoslását, addig Miskolc mezőváros tanácsának folyamodványaira szinte kivétel nélkül pozitív válaszokat ad. Szemmel tartja a miskolci nemesek birtokjogait, munkával látja el és meg is fizetteti a katonaság szolgálatára termelő iparosokat, ugyanakkor katonái otthon maradt családtagjai nehéz sorsának jobbítására is gondol. Báró Haller Sámuel özvegye a szatmári békekötés után ismét kereste az igazát a diósgyőri uradalom visszaszerzése ügyében. Négy év múlva, az 1715. évi 104. tc. intézkedett, hogy az ügyét újból érdemileg megvizsgálják. Miskolc város joggal tarthatott attól, hogy a Haller család perújítás útján esetleg visszanyerheti az uradalom birtokjogát, s vele együtt Miskolcot is. Akkor pedig régi állapotába helyezik az oppidum lakosságát is. A megváltási idő lejártáig a város rendszeresen küldött követeket a bécsi, a pozsonyi és a szepesi kamarához, hogy nagy anyagi áldozatok árán is megvédje a város és lakóinak megszerzett szabadságát. Teljesen természetes, hogy a 25 évi zálogos idő lejárta után Miskolc népe arra törekedett, hogy újbóli megváltást nyerjen. A több éven át húzódó tárgyalásokat végül siker koronázta. 1731-ben a hosszú évek küzdelme és temérdek költekezés után ///. Károly április 28-tól újabb 25 évre meghoszszab71 BÁNKUTI [., 1990. 17., 46., 107., 1 17., 133. p. Újabban: BÁNKUTI 1., 2003. és BÁNKUTI 1., 2003/a.