Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - Az önállóságért küzdő város
A fenti négy összeírás névanyaga az e korból fennmaradt adóösszeírások névanyagával történő összevetéséből megállapíthatóvá válik, hogy a fejedelem szolgálatában melyek azok a társadalmi rétegek, amelyek lehetőséget láttak felemelkedésükhöz. Persze, az országos vizsgálatokból tisztában vagyunk az alsóbb néprétegek nagyarányú katonai számával, de ez a sablon egy az egyben nem húzható rá azon Miskolciakra, akik részt vettek a felkelés seregeiben. Az arányszám pontos megállapítása így még várat magára. A Rákóczi-korszak lezárásaként azonban még tekintsünk bele azokba a korabeli fejedelmi intézkedésekbe, vagy magához a vezérlő fejedelemhez írt kérelmekbe, amelyekből informálódhatunk az egyes néprétegek felé irányuló viszonyról. Eddig a Rákóczi-szabadságharc történetének két dokumentum gyűjteménye látott napvilágot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár jóvoltából. Az első kötet 70 tanúsága szerint - ha a kronológiai sorrendet követni kívánjuk - elsőként Miskolc városa fordult a fejedelemhez, hogy Miskolc lakosait ne kényszerítsék fegyver forgatásra, mert már sokan mentek közülük a táborba, s az egri ellenség esetleges támadásától is védeni kell a várost. Még 1703-ban, december folyamán a fejedelem felé mutatott hűséges szolgálatai miatt Aszalay Andrásnak és Péternek adományozta Miskolcon a Derék utcai Sörház felét. A következő évben Bik László jól ismert miskolci nemesnek a kamara által elkobzott kúriáját és szőlőit visszajuttatja. 1704 májusában gondja van Borsod megye kereskedőire és mestereire is, hisz május 4-én Rákóczi Ferenc felszólítja Borsod megyét, hogy az árak emelkedésének megakadályozására limitálja a kereskedők és mester emberek árucikkeinek árát. Még ebben a hónapban a hadaknak Fő Generálissá, gróf Bercsényi Miklós a harctéren megbetegedett nemzetes és vitézlő Nagy Zsigmond úrnak passzust állít ki miskolci hazautazásához. 1704 május végén Borsod vármegye beadványt intézett a fejedelem felé, hogy a megyére kirótt élelmezései és szekerezésbeli terhei fölöttébb súlyosak, miszerint az elmúlt télen 1500 ember Miskolc mezővárosa téli kvártély teherviselésén felül sok más szolgálattal, szekerezéssel is segítette a felkelést. Az 1704. június 5-i fejedelmi utasításból szerzünk tudomást arról, hogy a miskolci szabók bőségesen el voltak látva munkával, hisz Rimaszombat és Losoncz mellett Miskolcról szállították a kész katonai ruhákat a kurucok táborába. Rákóczi Ferenc 1704. június 18-i válaszleveléből kiderül, hogy a súlyos terhek alatt szinte már roskadozó Borsod megye és Miskolc példamutató a feladatok vállalásában, ezért utasítást ad arra, hogy a továbbiakban vegyék figyelembe az „élésbeli terhek kirovásánál", hogy 70 BÁNKUTI I., 1989. 23., 33., 62., 76., 86., 89., 95., 106., 110., 143. p.
