Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - Az önállóságért küzdő város

soraiból kerültek ki, míg a gyalogság az 1/4 telkes contribuensekből. 1704-1705 táján az országos szintű kimutatások azt vélik igazolni, hogy már az 1/4 és az 1/2 telkesek alkották a lovas seregek döntő többségét, a gyalogságnál pedig a zsellérek szolgáltak túlnyomórészt, bízva a fejedelem felszabadító ígéreteiben.

61 A felkelés kezdetén a lelkes miskolciak 66 lovast és 190gyalogost állítottak ki. A következő év szigorú telét, a fejedelem, hadaival egyetemben, Miskolcon töltötte. Rákóczi 1704. január 19-től március 4-ig tartózkodott Miskolcon, ahonnan Eger ostromára indult. Ebben az évben 567 miskolci szolgált vitézül zászlaja alatt, 1705-ben újabb 55 polgár állt helyt a harcok szinterén, akik közül többen meg is sebesültek, sőt áldozatul estek. 1706 elején Rákóczi ismét Miskolcon ütöttefelfőhadiszállását. Január 19-én érkezett városunkba ésfebruár 19-ig tartózkodott itt. A lakosság még ekkor is, az élelmezési és ruházati beszolgáltatásokon túl, katonákkal is támogatni tudta a felkelést. Nem kevesebb, mint 277 gyalogos szedelőzködött össze és sietett a kurucok táborába. Az 1706. év szomorú a város életében, hisz négyesi Szepessy Pál naplójából is ismerve ekkor dúlta végig Rabutin császári generális városunkat. Miskolc népe elmenekült, a város üres lett és csaknem egészen a lángok martalékává vált. Az elmenekült miskolci lakosság Szendrő vára alatt talált menedéket, de ott is csak rövid időre, biztonságosabb helyet keresve a Bódva-völgyén fölfelé menetelve. Végül nagyon sokan a Torna vármegyei Szögliget községben húzták meg magukat. Innen október-november havában tértek viszsza Miskolcra. A nagy pusztulás után sokan falura költöztek. Siralmas helyzetükre hivatkozva a fejedelemhez fordultak, hogy legyen tekintettel városuk pusztulására, s a lakosságot mentsék fel minden fizetési vagy beszolgáltatási kötelezettség alól. A fejedelemben mindig is bízó miskolciak áldozatkészségüket e szörnyűségek után is bebizonyították, hisz 1707. januárjában ha mást nem is, de puszta életüket ajánlották fel. Vagyis újabb gyalogosok vonultak Miskolcról a kuruc táborokba. Egy évre rá a trencséni csatavesztés után a város és a miskolci járás 3000 kenyeret, 25 mázsa vágómarhát, 230 köböl zabot és 18 szekeret adott a szükséges kaszásokkal a felkelés támogatására. Ez volt az utolsó áldozat. Ezek után egyik császári sereg a másikat követte városunkban.

62 Hogy milyen is volt a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt városunk társadalmának összetétele, arra leghitelesebben az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis 61 HOM HTD 77.311.1. Társadalom- és gazdaságtörténeti kérdések Miskolcon a Rákóczi-szabadságharc idején. (Kézirat) Lásd még újabban: BÁNKUTI L, 1991., NAGY M., 1994. 63-88. p. és BÁNKUTI I., 2003., BÁNKUTI I., 2003/a. 62 LEVELES E., 1929. 69-72. p. vagy HOM HTD 75.53.43. Rákóczi és kurucai Miskolcon. (Kézirat)