Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - Az önállóságért küzdő város

conscriptió tanúskodhatna, amely a korabeli magyar társadalom minden rétegét vagyoni helyzete alapján pontosan számba vette. N. Kiss István kutatásai szerint a dicajegyzékek igazolják, hogy a conscriptió mindenkire kiterjedt, beleértve a háztartások nemes és nemtelen lakóit, olyannyira hogy az egyedül álló zselléreket, pásztorokat, szegényeket, özvegyeket is feltüntették a listákon. A Rákóczi országára kiterjedő összeírás nem vett figyelembe semmiféle korábbi exemptiót, mint például a nemesi adómentesség, csupán a katonai szolgálattal összefüggő kedvezményeket.

63 Sajnos ez az értékes forrás Miskolc esetében nem maradt fenn. A dokumentum utáni eddig mind haszontalan kutatásunkat N. Kiss István is megerősítette azzal, hogy az országos levéltárban fellelhető együttes iratcsomóban is csak a Borsod vármegyére vonatkozó táblázatos kimutatások maradtak fenn. A továbbiakban az arányok érzékeltetése végett lássuk az 1707. évi dicalis összeírás megyénkre vonatkozó megmaradt dica adatait. A kuruc állam egész területén végrehajtott összeírás kérdései a gazdasági tevékenység és hozam következő csoportjait ölelték fel: munkaerő, állatállomány, szántóművelés, bortermelés, kézműipar, kereskedelem és pénzjövedelem. Az így felmért jövedelem - a városok nélkül - valamivel több, mint 1/5-e a nemesekre, mintegy 79%-a pedig a jobbágyokra esett. A nemesi vagyon súlya Borsod és Zemplén esetében jóval az országos átlag fölé emelkedett. Borsodban kb. 1/3-a, Zemplénben pedig 40%-a esett 1707 folyamán a nemesekre. A megyei dicák extractusa szerint Borsodban 30 400 dicát hagytak jóvá, aminek 32,58%-a (9906 dica) esett a nemesekre, a paraszti rétegekre 64,15% (19 503 dica), az utóbbiaknál még külön feltüntették a paraszt katonák 3,26%-os (991 dica) részesedését is, amit Borsod esetében a nemes katonák részesedéséről nem ismerünk. Ha pontosak akarunk lenni és csak a nemesség vagyoni helyzetére koncentrálunk, akkor a jóváhagyott 80 ezer zempléni dicából az ottani nemesség 41,67%-kal (33 334 dica) dicával részesült. Ez az utóbbi szokatlanul magas arány azzal magyarázható, hogy a 18. század kezdetére a hegyaljai szőlőterület zöme már nemesi tulajdonba került.

64 Tanulságos a megmaradt városi dicákból levont azon következtetés, hogy a városok szinte mindenütt nagyon alacsonyra értékelték polgáraik jövedelmét, de a tényleges helyzet is szomorú képet mutatott ekkor a városi polgárok vagyoni helyzetéről. Eger esetében pl. még másfél ezer dicát sem sikerült összeírni, Kassa városánál ugyanakkor 8 ezer dicát hagytak jóvá a bányavárosok, hol 1-2 ezres, hol 9-10 ezres dica számai mellett. Már ekkor is kiderült, hogy számos mezőváros jóval gazdagabb, mint a ki63 N. KISS I., 1980. 89. p. 64 N. KISS I., 1980. 93-94. p.