Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A zálogbirtokosok utolsó évtizede

frt.), Csizmadia István (2,16 frt.), Forgó János úr (4,06 frt.), Kosko István (2,96 frt.), Mate Kovács (2,16 frt.) és Bacsó Mihály (2,16 frt.). A felsorolás arra enged bennünket következtetni, hogy tagjai között vannak a gazdag birtokos nemesek (possessionatusok), az armalisták és a város tehetősebb polgárai (szőlő és pince tulajdonosok valamint iparosok). Megállapítható, hogy a város életében a század második felében gazdagságukkal olyannyira kirívó vagyoni helyzetbe került görög és zsidó kereskedő réteg még nem szerepel az 1703. évi 78 Jős listánkon. Persze szűkíthető még tovább is ez a vagyonosabb réteg, hisz mindössze egy tucat család az (Seres, Szepessy, Komjáti, Dőry, Bárczy, Kecskeméti, Csiszár, Boldisár, Sóri, Busa, Bik, Forgó), amelyik 4 frt. felett fizetett adót és az ő adórészesedésük a város kasszájába befizetett éves adó 14,7%-át (96,13 frt.-ot) tette ki. Tóth Péter Miskolc város 18. század első felére végzett társadalomtörténeti vizsgálódása alkalmával vetette fel, hogy „potior uraimék", azaz a tehetősebb lakosok, akiknek kijár a városi tanácsüléseken való részvétel, száma sem, feladatköre sem tisztázott.

58 Véleményünk szerint az 1703-as 78 fős adófizetői lista birtokos és armalista nemeseken kívüli száma jelentheti „potior uraimék"-nak a város társadalmában elfoglalt arányát. Az avasaljai mezőváros társadalmának átlag polgárait véljük felfedezni az egy frt. alatt fizetők nagy számában, akik a lakosság közel 60%-át jelentik. Ők és családjuk azok, akik egy-egy ház, telek a hozzátartozó appertinentiákkal, egy-két darab szőlő, esetleg pince tulajdonosai. Az ettől kissé vagyonosabb 144 fő a miskolci átlagpolgárhoz képest pusztán néhány kat. holddal nagyobb szántóval vagy egy-két darab szőlővel többel rendelkezik. Úgy gondolnánk, hogy a nincstelen, vagyontalan, életét napról-napra tengető réteg az, amely a városi társadalom 2,72%-át tette ki. Nézzük csak, hogy kik is ők valójában? A 16 fő a conscriptió sorrendjében a következő: Ács Miska, Molnár Mihály mester, Molnár István Borsy úr molnára, Almásy Márton, Szepsi György, Keresztúri Tóth György, Váradiné, Gabri Miklós, Nagy János, Ország András, Varga Mátyás, Mérainé, Tapasztó Tóth György, Tóth András, Festő István, Kis Mátyás. Láthatjuk, hogy az adózók legalsó szintjén vannak a molnárok, az extráneusok és egy-két, a munkájából megélni kevésbé tudó egyén. Ennek a korai adóösszeírásnak (1703) alaposabb szemrevétele jó kiindulópontot jelenthet a város 18. századi társadalmának rétegvizsgálatához. A fent közölt megállapítások közel sem teljesek, hisz egyrészt más egykorú forrásokkal történő összevetése még várat magára. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele bármennyire is alaposnak és precíznek tűnik az 58 TÓTH R, 1991. 137-138. p.