Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A zálogbirtokosok utolsó évtizede

az egyik, hol a másik katonaság élelmezésével járó terheit, gyakran elbujdostak, hogy a kegyetlenkedésektől, erőszaktételektől és öldöklésektől szabaduljanak. A Habsburg-abszolutizmusnak a török kiűzése után az volt a felfogása, hogy amely birtokokat a király fegyveres ereje visszavett a töröktől, azok a kincstár tulajdonába mentek át, s régi birtokosai csak úgy tarthattak azokra igényt, ha bizonyos összegen megváltották. A megváltási összeget az ún. neoacquistica commissio, avagy az új szerzeményi bizottság állapította meg. Borsod vármegye nemessége 1689-ben kapott felszólítást birtokai megváltására. Az évekig húzódó tárgyalások sikerrel zárultak. Végül a megajánlott 6 ezer forint fejében az egész Borsod megyei nemesség kivétetett a bizottság hatósága alól.

54 A zálogbirtokosok egyre nagyobb jövedelmet akartak húzni a diósgyőri koronauradalom legértékesebb tartozékából, Miskolc mezővárosból, ezért zsarnokoskodtak a polgárokon. Gyakran beleavatkoztak - ha nem is közvetlenül - a bíróválasztásokba, és minden úton egyre nagyobb anyagi hasznot csikartak ki a város lakóitól. Attól sem riadtak meg a gyors és közvetlen anyagi haszon érdekében, hogy elidegenítsék az uradalom miskolci jószágait. A legújabb várostörténeti kutatások arra derítettek fényt, hogy 1552 és 1701 között eltelt másfél évszázadnyi időszak alatt a diósgyőri koronauradalom zálogbirtokosai több, mint kétszáz miskolci jobbágytelket adtak tovább zálogba. Ezt a tényt erősíti meg négyesi Szepessy Pál is naplójában, aki a következőket írja a Nyáryakról és a Hallerekről: „Ezek sok esztendőig vesztegették, egynek-másnak zálogosították, a jobbágyokat sessiójukkal, szőlőjükkel liberálták, úgy annyira, hogy végre alig maradott valami a kezük között. Ezen Nyáry urak szerették mind a szép köntöst, mind a szép lovat, mind a színes udvart, s mind a bő konyhát, de mindnyájan rossz gazdák révén, különben az piperére sem értek, hanem a jószágokat adták és kínálták."

55 Az említett másfél évszázad alatt a zálogbirtokosok ilyen ügyletekből kb. 32 000 Ft jövedelemre tettek szert. Nem röstelték elfogadni a készpénzen kívül a jó miskolci borokat, de ezüstkanalakat, sőt karmazsin csizmát is. Kik voltak valójában azok, akik ilyen módon birtokokhoz jutottak Miskolcon? Miskolc város tanácsa rendelete alapján a város megváltásának évétől (1702) folyamatosan a város minden lakójának okmányokkal kellett bizonyítani birtokjogait. Az így létrejött irategyüttes vizsgálatából Tóth Péter Miskolc város társadalmának négy csoportját, rétegét emelte ki, akik a 54 LEVELES E., 32-38. p. 55 TÓTH ?.. 1991. 136. p.