Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A zálogbirtokosok utolsó évtizede

zálogbirtokosok jóvoltából birtokokhoz jutottak. A zálogbirtokosok korában sokjobbágy „liberáltatta" magát telkével és szőlőjével együtt, akik között a mesteremberek voltak túlsúlyban. Birtokokhoz jutottak a Felső-Borsodból és Gömörből betelepült armalista nemesek, sok Dél-Borsodban, vagy még távolabb lakó városunkba beköltöző birtokos nemesek és végül sok írástudó, értelmiségi és hivatalnok is. Ők a megszerzett birtokok (telkek, szőlők, pincék) tényleges tulajdonosaivá váltak, hisz azokat már szabadon adhatták-vehették, örökíthették. „Végeredményben elmondhatjuk tehát, hogy a diósgyőri uradalom zálogbirtokosainak köszönhetően a 18. század elejére kialakult Miskolcon egy jobbágyokból, armalista és birtokos nemesekből, kézművesekből és írástudó értelmiségiekből álló társadalmi réteg, amely tényleges tulajdonjogokkal rendelkezett a jobbágytelkek és tartozékaik, valamint a szőlőbirtokok túlnyomó többsége fölött. Ennek a csoportnak állott legelsősorban az érdekében a város megváltása és vállalta is az azzal járó terheket, ámde nem egyforma mértékben, mivel a tulajdonosság minőségi szempontból ugyan nem különbözött lényegesen, de mennyiségi szempontból annál inkább.

bt A város megváltásához kifizetendő összeget csak kölcsön felvétellel sikerült megoldani. A kölcsönt adók között feltűnően sok császári főtiszt volt. A megváltás (redemptio) lefolyását követően Miskolc város tanácsa miden energiáját arra fordította, hogy a kölcsönzött összeget (elsőként 41 ezer frt-ot), illetve az utána fizetendő kamatokat mihamarabb visszafizesse. A tanács úgy határozott, hogy Miskolc város lakossága és a városban birtokokkal (telekkel, szőlővel, szántófölddel avagy pincével) rendelkező extráneusok birtokaik értékének arányában fog adózni, fogja az ún. quantumot fizetni jogi státusától függetlenül. A korabeli adóösszeírások átnézése után már az első pillanatban is szembetűnő, hogy egyesek sokszorosát fizetik az átlag városi polgár adójához képest. De kik is ők valójában és milyen arányban vesznek részt a város társadalmában? Vizsgálatunkhoz a „jus Armorum avagy Neoacquisticumrul való fizetésnek Laistroma" fejléccel ellátott 1703. évi összeírást használjuk fel.

57 Az öszszeíró a Hunyad utcán elkezdve, kötelenként haladva, kivétel nélkül minden családfőt felvett Laistromára. Összesen 588 fő szerepel az 1703-as conscriptioban, akik megközelítően azonos 25 fizetési egységbe lettek besorolva. Egy-egy fizetési egységben hol többen, hol kevesebben szerepelnek, attól függően, hogy a vagyonosabbak avagy a szegényebbek vannak 56 TÓTH R, 1991. 137. p. 57 Bm. L. IV 1501/b. Sp. XXI. Fs. XI. 125. vagy HOM HTD 75.53.52. (MARJALAKI KISS Lajosnak az eredeti iratról történt másolata)