Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS, VISELET
lentős mennyiségben álltak az érdeklődő olvasók rendelkezésére. A tiltott könyveket ezekben a jegyzékekben sem találták meg. De Meszner Mihály öreg compactor könyveinek lajstromából megtudtuk, hogy a „Matériát pedig Pestrül, Kassárul, Debrecenbül, Egerbül, amikor hozatok, akkor van, házamnál nem tartok." A könyvcímek felsorolásai igen érdekesen mutatják a különféle rétegek érdeklődését. Az Álmos könyvek, a szlovák-magyar és német nyelvű kalendáriumok, a bibliák, az ábécés könyvek, a csíziók a népi igényeket elégítették ki. Haller János népszerű „Hármas Históriája" és Losonczi István „Hármas kis tükör" címen 1771ben és 1773-ban kiadott munkája a parasztok és a kézművesek között is igen népszerű volt. A papok, az iskolamesterek és a diákok kedvelt olvasmányai között szerepeltek: A bölcs Esophus fabulái, Balassi Bálint Istenes énekei, Decsi Sámuel Osmonographiaja, a Komáromi Mindenes Gyűjtemény, Dugonics Etelkája, Telemachos bujdosásának története, stb. A város vezetői, gazdagabb polgárai válogathattak a klasszikusok (Ovidius, Vergilius, Cicero) műveiből és gazdasági, jogi vonatkozású könyvekből. A miskolci könyvkötő céh tagjainak vándorlásaiból ismerjük, Csatkai Endre közlésének jóvoltából, hogy a miskolci könyvkötő legények már a 18. század első felében még Sopronban is tudásukról tanúbizonyságot tettek. 225 Ennek ellenére Miskolcon még a 18. század második felében sem volt könyvnyomda, csak 1812-ben kezdi meg Szigethy Mihály nyomdája a könyvek nyomtatását. A helyi technikai elmaradások ellenére a könyvműveltség általános jelei kimutathatók a hagyatéki leltárakból is. Pl. Kiss Mátyás csizmadia (1762), Tóth István (1766), Nyéki Faragó István (1772), Guth Jakab kerékgyártó (1774), Kirchhof Krisztián kereskedő (1785) vagy Mile Jakab (1787) hagyatéki kimutatásaikban mindenképpen fellelhető legalább egy Biblia és néhány zsoltáros könyv. Mindez arra enged követkézFaix András: Kollár Gottfried feleségének arcképe (1820 körül) Herman Ottó Múzeum, Képzőművészeti Gyűjtemény 225 CSATKAI E., 1956. 52-53. p.
