Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

azt hangsúlyozta, hogy mivel a városban élő zsidók a többi lakoshoz hasonlóan részesültek a város benefíciumaiból, a zsidó kompánia ezentúl évi 12 rajnai forintot tartozott fizetni a város pénztárába. Ugyanezen évben a lakatos mesterek kérésére a tanács a cigányokról is statútumot hozott. Miszerint a városban tartózkodó cigányok csak a saját sátraikban gyakorolhatták mesterségüket, s így a magisztrátus megtiltotta nekik, hogy a piacon csizmát patkoljanak. A statútum alkotásban igen termékeny 1740. évben a város könyvébe kerültek intézkedések a kontárokról, Ládháza rendtartásáról, korcsmákról és korcsmárosokról, a város zálogban lévő jószágairól, a számadásra kötelezettekről, az irtványok és rétek után fizetendő quantumokról, a patakok szabályozásáról és az utcák javításáról, a pincék utáni adóról, a szőlőhegyek védelméről, az avasi szőlőkről, a pálosok Piac utcai épületéről, a város birtokainak felügyelőiről, a bíró megváltozott jövedelméről, a kvártélyozásról, ismét a quantum fizetéséről, a városi vincellérek felfogadásáról, a vásárbíróról, az igás szolgálatról, stb. A 18. század első fele városi intézkedéseinek zárásaként tekintsük át, hogy milyen megoldásra váró problémák foglalkoztatták Miskolc város elöljáróit. 1741-ben a Szinva hidak és az utcák javítása, egy hiteles mázsa felállítása, a hiteles vékák használata, a tűzifa utáni adó, a város sör utáni jövedelme, a vásárra hozott áruk adóztatása, valamint a szabó és a szűcs céh tevékenysége késztette őket rendeletek kibocsátására. Egy évvel később statútum született arról, hogy Miskolc városát ugyanúgy kell tizedekre felosztani, amint azt 1724-ben felosztották. A tizedesek tartoztak elvállalni a megbízatást, és kötelességük lett az éjszakai strázsák kijelölése és felügyelete. 1742-ben újra rendelkeztek az utcák javításáról. Statútumba foglalták a varga és a csizmadia céh áruló színjeiről szóló egyezséget. Továbbá a pálinkafőzésről, a tisztségviselők megsértéséről és az időszakos tilalmakról készültek feljegyzések. 1743-ban újfent a pálinkafőzésről, emellett a nemesek árusítási jogáról, a piaci jövedelem elosztásáról intézkedtek. 1744-ből a városi ingatlanok árveréséről, a főbíró jövedelméről, és a tolmács helyettesítéséről olvashatunk. Egy évvel később a Piac utcai házak után fizetendő quantumokról, a városi ingatlanok árveréséről, a vidéki borok behozatali tilalmáról, a húsfélék árulásáról, a város szőlőivel foglalkozók jövedelméről, a csabai szőlőkről, és a város szántóföldjeiről készültek statútumok. 1746-ban kereskedők vámjáról és a quantum borban való fizetéséről intézkedtek. 1747-ben az örmény kereskedőkről szólt a tanács rendelkezése. Ez a határozat a miskolci görög kereskedők kérésére született, miszerint az örmények áruik elkobzása mellett a négy országos vásáron kívül sem a piacon, sem a házaknál ne árulhassanak. Ugyanebben az évben írásba foglalták a quantum hátralék behajtásáról, a korcsmái-