Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

tatásról, a dohány és só árusításról, a vas árusításáról és a vidéki borok behozataláról történő intézkedéseket. 1748-ban intézkedtek az utcák javításáról, a boltok után fizetendő bérről és a mészárosokról. Az egy évvel ezelőttihez hasonló tárgyban intézkedtek az örmény kereskedőkről. A város véleménye itt megváltozott, mivel az örmény kereskedők is adózni kívántak a város javára, így a tanács megengedte nekik, hogy mind a házaknál, mind pedig a piacon árulhassanak bőröket az országos vásárokon kívül is. 1748-ban és 49-ben is statútum született az utcák javításáról és tizedek szerinti felügyeletről. 1750-ben megerősítették az 1725-ben egyszer már statútumba vett engedély nélküli pincék elkobzását. Egy évvel később foglalkoztak újfent a pincékkel, az utcák javításával, a quantumhátralékok behajtásával, az utcák javításának fedezetével. 1752-ben a mészárosok kötelességei, az engedély nélküli szőlőtelepítések, a ládházi taxások, a miskolci csizmadiák és engedély nélküli földfoglalások képezték a statútum alkotás tárgyát. 1753-ban szó esett még a hús árulásáról. 1755-ben pedig a város önállóságát megpecsételő Grassalkovich-féle szerződés került beiktatásra, amely a Miskolc számára kiadott 20 pontból álló rendelkezéseket tartalmazta. (Ennek ismertetését a megfelelő helyen már megtettük.) Hosszú felsorolásunkkal annak akartuk bizonyosságát kifejezni, hogy a magisztrátus tagjai a város életének mindennapjaira kiterjedő gondokkal, bajokkal kénytelenek voltak foglalkozni a társadalom rendjének megőrzése érdekében. A listáról szándékosan hagytuk le az 1746. évi tűz elleni védekezésről szóló statútumot. Ez a rendelkezés 9 pontban igyekezett intézkedni a tűzvészek megakadályozása ügyében. Ennek érdekében célba vette a kémények rendszeres javítását és tisztán tartását, a tizedenkénti éjszakai őrködés kötelességét, a rendes lakhellyel nem rendelkező cigányokat, a fazekasok égető kemencéit, a bakterok éjszakai őrködéseit, a pincék között lakókat, a vízipuskák, a vasszekerek és a bőr rocskák szükségességét, minden tizedik házban vashorog és létra elhelyezését. Mindezt azért részleteztük, mert a városnak tűz elleni védekezése és intézkedései folytán létrejött Miskolcon is egy, amelyet pusztán az e csoportra kivetett adózás különböztette meg a város többi lakójától. Tehát nem jogi kategóriáról van szó, hanem a rájuk kivetett egységes adózás különös csoportjáról. Ők a pipások, akiknek létezéséről és nagyságrendjükről a pipalajstromokból tudunk. Kutatásaink folyamán néhány ilyen összeírásra sikerült felfigyelnünk. A legkorábbi 1756-ban készült és „Miskolc Várossában lévő Contribuens pipás Gazda Embereknek Impositaja"-t adja, miszerint minden pipától 30 denárius computáltatott. Ekkor a városban 401 pipásunk került lajstromozásra. Megjegyzendő, hogy közülük 10 nem fizetett semmit. A nemfizetők többsége miserabilis vagy zsellér, de közöttük találjuk Hajdú Ferencet, a vá-