A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, Zemplén vármegyékből 1703-1704 - Bevezető

gyék, mezővárosok, falvak, hajdútelepülések befogadták a felkelőket. Az egész területen csak néhány kisebb jelentőségű erősség maradt meg a császár hűségén: mindenekelőtt a körzet centruma, Kassa városa, azután Tokaj vára (amelyet Orosz Pál szeptember 17-től ostromfelügyelet alatt tartott), Szendrő, és a nyugati szegélyen (de már Heves megyében) Eger vára, valamint a körzet északi részén a katonailag kevéssé jelentős Murány erőssége. Tokaj ostromát 1703. október 16-tól maga a fejedelem irányította, s a vár kapitulációja után 1704. január 18-án Miskolcra érkezett. Itt március 3-ig tartózkodott, s ez idő alatt ez a kis mezőváros volt a felkelés tulajdonképpeni központja. A fejedelem itt kiadott rendelkezései jól mutatják azokat a hadszervezési, gazdasági és társadalmi problémákat, amelyekkel meg kellett birkóznia. A közölt dokumentumok az eddiginél talán reálisabb képet adnak a nemesség csatlakozásának indítékáról: meglehetősen sok a nemesi birtokállomány, a hegyaljai szőlők visszaszerzésével kapcsolatos kérés és intézkedés. 1704-ben a körzetben véget értek a katonai események, Murány után 1704 augusztusában Szendrő, majd az év végén Kassa is megadta magát. Közben 1704. április 16-án az egri császári őrség is beszüntette az ellenállást, a körzet számára tehát békés esztendők következtek (kivéve Rabutin 1706 őszi betörését), egészen az 1710. év elejéig. A felkeléshez való csatlakozás természetesen nem azt jelentette, hogy a megyék lakossága megszabadult az abszolutizmus alatti adóterhektől. A kuruc hadsereg megszervezése, ellátása még az előző évekénél is nagyobb szolgáltatásokkal járt. Egymást érik a hadba hívó parancsok, s Borsod megye lakosai közül tényleg nagyon sokan részt vettek Tokaj és Szendrő ostromában, a Zólyom alatti csatározásokban, sőt egész Nyitra alá is eljutottak. A nagyszombati csatában pedig a miskolci hajdúk hősiesen verekedtek, sokan el is estek közülük. A birtokos nemesség közül is többen vezető szerepet játszottak, pl. Szentpétery Imre, Borsod megye alispánja (1698-1709) brigadérosi rangot ért el; Szentiványi Mihály Zemplén megye alispánja és a Rákóczi-birtokok prefektusa volt; Lónyay Ferenc Abaúj megyei birtokos ruházati és fegyveresítési főhadbiztosként működött, és a példákat még tovább sorolhatnánk. Az iratok részletesebb értékelése nem a bevezetés feladata, csupán kiemeljük néhány dokumentum fontosságát: így pl. a mezőkövesdiek katonaszabadságára vonatkozó 101. sz., vagy a Tokaj város topográfiája szempontjából nagy fontosságú, utcaneveket tartalmazó 80., 82. és 92. sz. iratot. Azoknak a fogalmazványoknak a szövegei, amelyek nem kerültek közlésre, nem mondanak többet az irat regesztájánál.