A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, Zemplén vármegyékből 1703-1704 - Bevezető

BEVEZETŐ Azoknak a vármegyéknek a területe, amelyekből (illetve maradványaikból) a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7023 km") Trianon után létrejött, majdnem 18 000 km

2 volt (Abaúj, Torna, Borsod, Gömör és Kishont, Zemplén vármegyék). Ennek a területnek a Rákóczi-szabadságharc történetében azonban nem a nagysága, hanem földrajzi helyzete és gazdasági szerkezete volt a jelentős. Itt feküdt az exportnak talán legfontosabb tételét adó hegyaljai borvidék, valamint a hadellátás szempontjából fontos Gömör megyei vasipari körzet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy e megyék szomszédságában voltak a bányavárosok, a legjelentősebb szabad királyi városok és a Lengyelországba vezető legfontosabb kereskedelmi útvonalak, valamint a hatalmas Rákóczi-uradalmak és a máramarosi sóbányák: rögtön világossá válik, hogy a Rákóczi-szabadságharc bázisát képező terület centrumáról van szó. Sajnos, e területnek a Rákóczi-szabadságharc alatti helytörténeti eseményei, a gazdag helyi forrásbázis ellenére is, mindmáig megíratlanok. Pedig enélkül nem tudjuk nyomon követni és tisztázni a felkelés térnyerését, az abszolút államszervezet hatalmi szerveinek szétesését, a nemesi vármegyék „váltását" és a nemesség csatlakozásának indítékait és menetét. Nem ismerjük a területet behálózó Rákóczi-birtokok irányítóapparátusának szerepét sem a felkelés csendes előretörésében. E megyékben sok olyan, kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező nemesi család élt, amely már generációkon át a Rákóczi házat szolgálta, különböző, legtöbbször birtokigazgatási teendőket végezve. Ennek a nemesi rétegnek egzisztenciális problémákat okozott a Rákóczi-birtokok elkobzása, mert bár zömük a kamarai igazgatás alatt is helyén maradt, de jövőjük az abszolutizmus győzelme esetén bizonytalanná vált, ezért a felkelés kitörésekor egyéni érdekből, hagyománytiszteletből is a fejedelem mellé állottak. Minthogy a Rákóczi-birtokok a lengyel határszéltől Hevesig behálózták ezt az országrészt, a birtokirányító apparátus magatartása nagymértékben befolyásolta a felkelés sorsának alakulását. Úgy tűnik, hogy megyéink területe (talán éppen a fenti ok miatt) 1703 kora őszén kiesett a felkelés főirányának katonai csapásából. A Tiszabecsnél átkelt felkelők Szatmár, Bihar felé fordultak, s bár Orosz Pál 1703. szeptember 2-án elfoglalta Sárospatakot, a Borbély Balázs és Deák Ferenc vezette egységek pedig szeptember 21-én rohammal bevették Szolnokot, a felkelés fősodra azonban megkerülve körzetünket, Ocskay László vezetésével a Zagyva völgyén át a bányavárosok irányába tört utat. Az eddig ismert adatok azt mutatják, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területek már 1703 szeptember-októberében csendben Rákóczi oldalára álltak, me-