A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Gyulai Éva: Aszalay Ferenc a kuruc állam kancelláriáján (1703-1711)

súlyos gondokkal küzdött, Rabutin felégetése után két évvel még mindig nem heverte ki a veszedelmet, ez derül ki Boldisár Zsigmond miskolci nemes, egyébként Aszalay nagynénje, Dőry Zsófia férje személyes hangú leveléből, amelyet Miskolcról írt a fejedelemnek 1708 végén. A város egyik leggazdagabb embere azért könyörög Rákóczinak, hogy a hadiadóból rá háruló kötelezettséget, vagyis négy ló beszolgáltatását és birtokai rovásadóját engedje el. A tűzvész és pusztítás felidézése képet ad arról, hogy milyen veszteségek érték a miskolciakat, akik hiába menekültek el a felgyújtott városból, az úton is megtámadta őket az ellenség.

54 Rákóczi Boldisár Zsigmond kérvényére a levél hátlapján saját aláírásával válaszolt, s az 1708. december 20-án Sárospatakon kelt fejedelmi határozatot maga Aszalay Ferenc, a kérelmező feleségének unokaöccse vezette rá a folyamodványra és küldte meg a vármegyének. A fejedelem eltörölte a végrehajtást, de kérte a vármegyét, hogy nyilatkozzon Boldisár Zsigmond „kárvallásinak valóságárúr. A kancelláriai szolgálatból időről időre átmenetileg mentességet nyerhettek a titkárok, Aszalay is többször hazatér Miskolcra családjához. Családfői és birtokosai kötelezettségeit sem hanyagolja el, a háborúk, járvány, nélkülözések, adózás keserveit kénytelen személyesen is megtapasztalni. Ezekről minden bizonnyal a fejedelmet is sietett tájékoztatni. Gazdasági naplójából tudjuk, hogy amikor a fejedelem a szécsényi országgyűlésről Erdély felé indult udvarával és hadaival, titkára 1705. október 9-én az ónodi táborból „kéredzett" Miskolcra, hogy a család pénzügyeit elrendezze, ekkor több mint 200 rhénes Ft-ot és 18 ökröt hagyott anyjánál. A zsibói vereség után Ecseden ismét elhagyta az udvart és 1706. december 23-án Miskolcra érkezett, ahol kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy távollétében anyja (apja ekkor már betegen fekszik) fiának összes nála hagyott készpénzét elköltötte „holmi szükségeire és vásárlásokra".

55 Nemcsak Miskolcnak, hanem Aszalay családjának is legtragikusabb élménye volt Miskolc 1706. szeptember 22-i felégetése. A család két " Miskolc várossának az ellenség által lött tellyességgel szomorú felégetése alkalmatosságával ki kelletvén helyünkből bontakoznunk, ugyanazon javainkat felpraedáló ellenség útban érvén többire magánossan, ősi házam népével felpraedallattam, elannyira, hogy annyi ruházatomra valóban feleségemmel s gyermekimmel ősi eleink s gyermekségimtűl fogván való keresetünkbűi nem marattam, belső értékembűi s mindennemű alkalmatosságimbúl exhauriáltattam. elannyira, hogy feleségem és gyermekim ruházatocskájok más emberséges emberek jóaka-ratyokbul lött, sőt még ma is Miskolc várossában egy embernek való alkalmatosságon} is nincsen. Boldisár Zsigmond folyamodványa Rákóczi fejedelemhez. Miskolc. 1708. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b II. I. 660. 55 HML XIII-1. 2. (1705)