A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706
Rákóczi nem tartózkodott az egyéni sérelmek orvoslásától, de világosan átlátta, hogy ez nem segít. A súlyos gazdasági viszonyok ellenére az országot jobb, gyakorlatilag működőképes helyzetbe kell hoznia. Éneikül nincs országos szabadság. Vállalkozásuk különben az egyéni érdekérvényesítés mozaikjaira hull szét és nincs más útjuk, mint hogy elfogadják a császári kormányzat sürün kiadott királyiamnesztia-feltételeit. További modernizációra van szükség. Az újabb értelmezések szerint a modernizáció nem egyszerűen a gazdaság függvénye, hanem elsősorban gondolkozási attitűd. Módszert, találékonyságot, alkalmazást jelent a szellemi és anyagi erőforrások minél teljesebb, kreatívabb igénybevételére. Ezt valósította meg az ifjú Udvari Tanács a fejedelemmel együtt Miskolcon. Központi rendelet szabályozta a vármegyék hatáskörét: önhatalmúan nem vethetnek ki adót a jobbágyságra, ügyeiket írásban, és ne szinte naponta küldött követek útján intézzék, mert ezzel csak a szegénység terheit növelik. Két megbízottat tarthatnak a fejedelmi udvarban. 17 Készpénzadót nem vethettek ki, mert nem volt meg rá a lakosság körében a fedezet. A só kereskedelmét Rákóczi az ország monopóliumává tette. A sómonopóliumot bejelentő rendeletét Miskolcon február 29-én írta alá, ebben részletesen tájékoztatja a lakosságot, hogy az ország érdekében, mivel adót nem akar kivetni a hadi költségek pótlására „sóból kereskedés ne indíttassék, hanem tulajdon a nemes ország számára continuáltassék. " I8 Úgy döntöttek, hogy átmenetileg, a forgalom növelése és a hadak szükségletei fizetése érdekében a Magyar Konföderáció rézpénzt bocsát ki. A rézpénz mint szükségpénz a térségben elterjedt volt, egyik áthidaló megoldásul szolgált a pénzhiány leküzdéséhez. Lipót császár 1693-tól veretett rézpénzt. Nyilvánvaló, hogy a döntés, mintegy államhitel formájában forgalomba hozandó rézpénzről, Miskolcon született meg. „1704. január 28-a körül hozattak be az új vörös poltúrák, melyekben a Bol-dogasszony képe körül a fénykör kihagyaték" - írja Zweig János Szabolcs vármegye például minthogy minden faluban postalovakat kell tartani. 1000 forintot vetett ki a jobágyokra. 1704. január 10. KÜMÁROMY András: Kuruc világi emlékek Ugocsa vármegye levéltából. Történelmi Tár, 1901. 398-399. - Rákóczi rendelete. Miskolc. 1704. január 27. 31 több vármegyének: Turóc vármegye jegyzökönyve. 1086-1087. SOKA Statny Archív Bitce, - SOKA Presov SZ (Sarisská zupa) Sáros vármegye Acta Politica, LCG, 37. 18 Rákóczi Ramocsaházynak, Miskolc, február 29. AR I/I. 163-164. - A pátenst Egerből adja ki március 11-én. - Máramaros vármegye 1704. évi jegyzökönyvének és más forrásoknak ismertetése: R. VÁRKONYI Ágnes: A jobbágyság osztály harca a Rákóczi-szabadságharc idején. Történelmi Szemle, 1964, 2. sz. 358-359. - Újabban: BÁNKÚTI Imre: Iratok Máramaros vármegye történetéhez. 1703-1711. Új Történelmi Tár. 3. Budapest, 1992.
