A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706

tommal teljesen elfelejtett pátenséhez adta volna a nevét ez az akkor nagy reményeit élő és súlyos áldozatokat vállaló város. De ennél többet adott. „HAZÁNK SZABADSÁGÁNAK VISSZASZERZÉSE... " Tokaj várának elfoglalása után 1704. január 18-tól lett a szabadságharc irányító központja Miskolc. Emlékirataiban Rákóczi szűkszavúan tájékoztat: „Főleg azért tartózkodtam Miskolcon, hogy kivárjam azokat a vállalkozásokat, melyeket a merész ellenség megkísérelhet/ Vagyis tudnia kell, hogy mit vált ki a császári haderőből két újabb katonai kezdeményezése. 1704 januárjában Károlyi Sándor generális átkelt a Dunántúlra.

5 Thoroczkay Isván aranyosszéki főkapitány pedig, tarsolyában Rákóczi föparancsnoki kinevezésével ugyancsak januárban ment vissza Erdélybe.

6 A két vállalkozás szerves része volt a válasznak, amelyet Rákóczi és köre 1703 történelmi kihívására adott. A 18. század hajnalán az ország két nagy kihívás elé került. Milyen legyen a másfél évszázados török uralom hatalmi köréből megszabadult Magyarország államisága, berendezése, miként valósítsák meg az ország egységét? És hogyan kapcsolódjék az új európai államrendszerbe, hiszen az ekkor kirobbant két nagy háború, az úgynevezett spanyol örökösödési háború (1701-1714) és az északi háború (1702-171?) ennek az új egyetemes hatalmi rendszernek, az európai egyensúlynak a kialakításáért folyt. A kihívásokra adott egyik válasz, a Habsburg-kormányzat válasza járhatatlannak bizonyult. Az országot államiságát vesztve betagolták a Birodalomban, de nem egyenrangúan a többi Habsburg-országokkal. Militáris abszolutista módszerekkel ügyeinek döntéséből kirekesztették, a törökkel a békét (1699) törvényei és érdekei ellenére a Királyi Magyarország főméltóságai, képviselői bevonása nélkül kötötték meg. A hatalmi egyensúlyra törekvő Európában pedig, mint a dinasztia erőfölényéért harcoló katona, gazdaságát szolgáló jobbágy és a császári reprezentációban statisztáló főúr vehet részt. A Habsburg-berendezkedés pedig nem tudta biztosítani a fegyverjog alapján meghódítottnak kezelt ország működését. 4 Emlékiratok, 330. ^ Társadalmi előzményeiről is R. VÁRKONYI Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben. Századok 86 (1952) 397-436. - és a Dunántúlra átkelő Károlyi pátenséről: Sopron vármegyének szóló pátens a fegyverre kelt jobbágyok felszabadításáról 1704 elején. Soproni Szemle 25 (1971) 348-351. - BÁNKÚTI Imre: A kurucok első dunántúli hadjárata (1704. január - április) Budapest, 1975. Értekezések a történeti tudományok köréből 78. 6 R.KISS István: //. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. Budapest. 1906.