Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

goztató intézetek durvaposztó-gyártása jellemző. Csak az 1840-es években indult kísérlet Kassán egy nagyobb, részvénytársasági alapon működő posztógyár létrehozására. A manufaktúra-ipar tehát csak az első lépéseit tette meg 1848-ig. A kapitalista fejlődés gyökereit sokkal inkább a kereskedelemben találjuk. Ennek két gócpontja: Kassa és Miskolc volt. Kassát a XVIII. században a borkereskedelem éltette, ennek XIX. századi hanyadásával átalakulnak funkciói, s inkább a mindennapi fogyasztási cikkek beszerzőhelye, a helyi forgalom központja lett. Országos vásárai helyett hed vásáraira tevődött át a forgalom súlya. Miskolc ellenben a borkereskedelem mellett a Tiszán-inneni országrész legnagyobb gabona- és gyapjúpiacává vált, és a XIX. század első felében országos vásárai igen látogatottak voltak. A kereskedelmi tőke felhalmozódásának jeleként Miskolcon 1844-ben, Kassán 1845-ben létrejöttek az első takarékpénztárak. A fejlődés megváltoztatta a vármegyéink rangsorát, az őstermelő Zemplén egyre inkább lemaradt, a kézművesipar Abaújban még erősebb, Gömör lassabb fejlődésű volt, a tőkés vállalkozások Borsodot állították előtérbe. A REFORMKOR ÉS A SZABADSÁGHARC Az 1820-as évek elején kezdett kibontakozni a megyei ellenállás, amely helyi szinteken a nemzeti ügyet fokozatosan a vallási szempontok elé helyezte, s amely a reformországgyűléseken egyre radikálisabb megnyilatkozásokhoz vezetett. A nemzeti megújulás igénye kultúránk felvirágzását hozta, a klasszicista ízlést a romantika váltotta fel, a népiesség eszméje teret hódított. A XIX. század első harmadának - korábban is említett - szomorú eseménye volt az 1831-es kolerajárvány. Százával pusztultak az emberek, a hatóságok teljesen tehetedenek voltak. A ingerült lakosság azt a hírt terjesztette, hogy maguk a hatósági emberek mérgezik meg a kutakat. A súlyos helyzet parasztfelkelést robbantott ki. Abaúj-Torna vármegyében több község forrongott, katonaság vonult ki, a lázítókat kivégezték. Terebesen sortűzzel fékezték meg a jobbágyok földesúr elleni indulatait. Rozsnyón a lázongó nép megtámadta a gyógyszertárat és a patikárius lakóházát. A vármegye kénytelen volt rögtönítélő bíróság felállításával a rendet helyreállítani, és volt, akit fel akasztottak. Az „anüfeudális paraszt-