Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

állították vissza, hanem a jobbágyság helyzetét könnyítő rendelkezések ellen is támadást indítottak. Legerősebben ott, ahol a nemzeti ellenállás is a legnagyobb volt: Erdélyben, Szabolcs, Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyékben. Ugyanakkor megjelent egy olyan réteg, amely nemcsak a nemesi jogok védelmét tartotta feladatának, hanem a társadalmi reformokat is. A kettő eleinte még összekapcsolódott: hangoztatták a népfelség elvét, ugyanakkor azonban átvették a felvilágosult abszolutizmusnak azt a tanítását, hogy a nemességnek, mint vezetőknek, a közjó előmozdításán kell fáradoznia. Kiváltságos helyzetük kötelezettségeket rótt rájuk. Tehát a felvilágosodás mindhárom fő változata érintette vármegyéinket: a Habsburgok vezette felvilágosult abszolutizmus, a feudalizmus keretein belül maradó nemesi csoport, valamint a polgári ideológiát képviselő értelmiségiek mozgalma. A reformkor elő-nemzedéke az északkeleti országrészből (azon belül Szepes és Zemplén vármegyékből) nőtt ki. Az itteni birtokosok magasabb anyagi és kulturális igényei (a hegyaljai borkereskedelem alakulásával összefüggésben) kaptak hangot a felvilágosodás hazai változatának létrehozásában. Ezzel függött össze, hogy az eperjesi kezdeményezésből (1769 körül) korán megalakultak a szabadkőműves páholyok. A nemesi reformerek Kassán és Miskolcon szerveztek szabadkőműves páholyt, mégpedig lengyel és francia kapcsolatokkal, s határozott gazdasági érdeklődéssel. Innen indult el Kazinczy, Batsányi, Szentirmay is. Az új eszmék hatására felértékelődött az általános műveltség igénye is, a kulturális élet egyik legfeltűnőbb vonása az iskolaügy fellendülése lett. Egyre több közös politikai akciót indítottak, az országgyűlési követválasztások egyre viharosabbak voltak. Gömör vármegye 1793-ban a cenzúrarendelet ellen, Zemplén a francia háborúk kapcsán az országgyűlés megkerülésével kirótt újoncozás ellen tiltakozott. Abaúj és Zemplén progresszív alakjai közül többen részesei voltak 1794-ben a Martinovics Ignác vezette jakobinus-szervezkedésnek (Kazinczy Ferenc és Szulyovszky Menyhért hosszas börtönbüntetést kapott a mozgalomban betöltött szerepéért). Az abaúji és zempléni jakobinusok a Zemplén megyei Pazdicson tartották összejöveteleiket, ahol Martinovics tanaival ismerkedtek. A XVIII. század végi vármegyékről hiteles képet kaphatunk — a fentebb már emKtett — 1787. évi első teljes körű országos népszámlálás adataiból. A vármegyék közül legnépesebb volt Zemplén (ez a legnagyobb