Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

resztül viselő - középnemesi famíliák döntő szerepet játszani, mint például Zemplénben a Szirmay, Borsodban a Szatmári Király családok. A megyei önkormányzat korszakunkban lényeges szervezed változáson ment át. Történetét az egyre több területre kiterjeszkedni akaró állami centralizációval vívott harc töltötte ki. A XVIII. század utolsó évtizedéig viszonylag eseménytelennek mondható a megyei közélet. Amíg a felvilágosodott abszolutizmus kormányzata az oktatás, az egészségügy, a gazdaság korszerűsítése irányában hozott intézkedéseket, addig nem került összeütközésbe a megyei hatóságokkal, sőt esetenként támogatásra is lelt benne. Borsod például egyike volt azon kevés vármegyének, amely az 1770-es években Mária Terézia iniciatívájára (kezdeményezésére) egyesületet alakított a „földművelés okszerűbb módjainak terjesztésére". Az első vihart a kormányzat és megyéink között a Mária Terézia-féle úrbérrendezés okozta. A vármegyék állásfoglalása ezzel kapcsolatban nem volt egységes. Abaúj és Borsod egyszerűen tudomásul vette a határozatot. A végrehajtás során azonban Borsod — ahol két évvel korábban kezdték meg a rendelkezést — halogatta az eljárást. Nagyobb volt az ellenállás Zemplénben, de sikertelenül próbálták megakadályozni a jogszabály végrehajtását. Azonban egységes ellenállás mutatkozott meg a vármegyék részéről II. József törvényeivel szemben. A hagyományos ellenállási formákat választották: feliratokban tiltakoztak. Abaúj vármegye elsősorban a nemesekre kiterjedő népszámlálás ellen emelt szót, a nemesi kiváltságok sérelmét látva abban. Borsod és Zemplén vármegyéket a nyelvrendelet hozta izgalomba. Felirataikban a német nyelv bevezetése ellen tiltakoztak. A latin nyelv eltörlését szorgalmazták ugyan, de helyette a magyar kötelezővé tételét kérték. Vármegyéink a későbbiekben is gócai maradtak az újoncozást és hadisegélyt megtagadó megyei ellenállásnak, Zemplén vezetői még szervezkedés gyanújába is keveredtek. A vármegyéknek a nemzeti ellenállásban játszott szerepe nem volt egyértelmű. „Kurucnak" nevezett megyéinket a történetírók általában a nemzeti függetienség és társadalmi haladás bajnokaiként ábrázolták, mozgalmaik belső indítékait, kettős jellegét nem vették, vagy nem akarták észrevenni, noha ez az általuk közölt anyagból is kiderült. Megmutatkozott ez a II. József halála körüli mozgalmakban is. A visszahozott koronát díszbandériumokkal fogadó, magyar ruhában és magyar nyelvű beszédekkel tüntető megyei közgyűlések nemcsak a közigazgatás régi rendjét