Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Göncön és Hangonyban, valamint Háromhegyen (ma Martonyi területe) a környékbeli birtokos nemesek voltak az alapítók. Az Anjou-királyok, majd Luxemburgi Zsigmond uralkodásának nyugalmas évtizedei után, a XV. század közepétől vármegyéink területe gyakran volt hadszíntér. Először a Felső-Magyarországot megszállva tartó Giskra főkapitány seregei ellen kellett előbb I. Ulászlónak, majd Hunyadi János kormányzónak és fiának, Mátyás királynak súlyos harcokat vívnia. A csehek számos várat építettek és templomot, monostort erődítettek meg. A népnyelv még ma is hozzájuk kapcsolja a fallal körülvett, gótikus templomokat. Giskra végül 1462-ben hódolt be Mátyás királynak. — Hunyadi Mátyás halála után Jagelló Ulászló és öccse, János Albert vetekedett a magyar trónért. Az utóbbi által vezetett lengyel hadsereg nemcsak Kassát ostromolta meg, hanem a tágabb környéket is feldúlta. Negyedszázaddal később a Dózsa-féle parasztfelkelés hullámai érték el vármegyéinket. A török ellen meghirdetett keresztes hadjárat leginkább a mezővárosi parasztpolgárok körében talált visszhangra: Tolcsván, Szikszón a helyi plébánosok szervezték a kereszteseket. A hadak több helyen is gyülekeztek: Kassa alatt, Sárospatakon, Tokaj környékén. A megyék nemessége Bebek János, Pálóczi Antal és Perényi István vezetésével fellépett a gyülekezőkkel szemben és — néhány kisebb összecsapást nem számítva — könnyen feloszlatta a kereszteseket. VÁROSFEJLŐDÉS ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Jóllehet már az Árpád-korban utalnak jelek (például a lakosság számának megnövekedése, azaz a népességkoncentráció, illetve a hetipiac vagy országos vásár tartása) arra, hogy bizonyos települések megyéinkben is elindultak a várossá fejlődés útján, városiasodásról igazából csak a XIV. század végétől beszélhetünk. Területünkön csak egyetlen valódi, úgynevezett szabad királyi város volt Kassa, amely Károly Róbert uralkodása alatt indult fejlődésnek, annak köszönhetően, hogy részt vett a Lengyelországba irányuló kereskedelemben. Valódi városok hiányában Északkelet-Magyarországon a mezővárosok töltötték be a központihely-funkciókat. A mezővárosok — azért nevezték így őket, mert nem rendelkeztek városfallal, mint a szabad királyi városok — legtöbbször magánföldesúri hatalom alatt voltak és kiváltságaik sem érték el a városi kiváltságok